Vissza az Adventi könyvnaptárhoz
Hogyan képzeljük el a tökéletes téli estét? Kint hideg és (jó esetben) hó, bent egy bögre kakaó vagy tea, egy kényelmes fotel, na meg persze egy izgalmas könyv. De ki mondta, hogy decemberben csak szívmelengető családregényeket, karácsonyi történeteket vagy ünnepi fogásokról szóló szakácskönyveket lehet olvasni? Mi lenne, ha a csendes téli estéket azzal töltenénk, hogy kiválasszuk, hol nyaralunk jövőre, milyen elfeledett hazai tájakat fedezünk majd fel a tavaszi hétvégéken, és hogyan lépjük át komfortzónánk határait 2025-ben?
Győrffy Ákos és Végh Attila Magyarország - Az útikönyv című kötete például tökéletes „alapanyag” a tervezgetéshez, ráadásul azoknak is tartogat meglepetéseket, akik úgy érzik, Kisvárdától Kőszegig az ország minden szegletét alaposan ismerik. Ez a könyv ugyanis nem csupán a látnivalókat sorolja fel – a személyes hangvétel és a szerzők különleges látásmódja teszi egészen egyedivé. Vallják, hogy Magyarországot ezerféle útvonalon fel lehet fedezni, de bőven adnak segítséget ahhoz, merre érdemes indulni.
Akárcsak Budai Vanda, akivel Olaszországot járhatjuk be, de nem akárhogy! A Tíz hónap Dolce Vita sem szokványos útikönyv, amely a „kötelező” látnivalókhoz vezet minket. Helyette megtudhatjuk, miért olyan népszerű Torino csokoládés kávéspecialitása, a Bicerin, hol kelt át az Alpokon Hannibál a legenda szerint, és milyen – apró, színes házakkal tűzdelt – városkákat találunk a Cinque Terrén. Persze a kötetben nemcsak a szavak, hanem a képek is mesélnek, és garantáltan kedvet adnak ahhoz, hogy felkerekedjünk, és felfedezzük, mit kínál Olaszország a magyarok körében népszerű Milánó-Róma-Velence háromszögön túl.
Mert kalandokra szükségünk van – időnként olyanokra is, amelyek arra kényszerítenek minket, hogy kilépjünk a komfortzónánkból. Kath Stathers 1000 olyan úti célt gyűjtött össze Bakancslista című kötetében, ahol egész életre szóló élményeket gyűjthetünk, legyen szó a legfurcsább ázsiai ételek kipróbálásáról, üvegfúvásról egy csehországi műhelyben, vagy éppen fürdőzésről Új-Zélandon – méghozzá delfinekkel.
Legendásan vad, erdő borította vidék volt mindig is a Zselic. Pedig itt nincsenek égre törő, hatalmas hegyek, az emberi képzeletet próbára tevő vad sziklák, sötét fenyvesek. A Somogyból Baranyáig húzódó dombvidék legmagasabb pontja a 358 méter magas Hollófészek. A tízezer hektáros védett erdőrengetegben manapság már nem cserkelnek hiúzok, nem legelnek bölények, de ha fölmászunk a csillagoségbolt-park kilátótornyára, és körülnézünk, döbbenetes látvány fogad: zárt erdő, ameddig a szem ellát. A csapadékos éghajlat egyedülálló vegetációt alakított ki. A gyertyános-tölgyesek mellett az egyébként a hegységekre jellemző bükk alkot itt erdőtársulást a sík- és dombvidékekre jellemző ezüsthárssal.
Zselic egyik fő nevezetessége a csillagleshely. Egyre kevesebb manapság a fényszennyezéstől mentes, csillagászati vizsgálódásokra alkalmat adó hely a világban. A Duna–Dráva Nemzeti Park munkatársai a Magyar Csillagászati Egyesülettel karöltve itt, Kaposvár közelében alakították ki Európa első csillagoségbolt-parkját 2009-ben. Az éjszakázni érkező látogatók szakavatott tudósok segítségével gyönyörködhetnek az égbolt csodáiban. Akit még komolyabban érdekelnek a csillagok, az itt épült obszervatórium távcsövébe is belekukkanthat, egy különleges Nap-megfigyelőtávcsővel pedig naprendszerünk központi kohóját is közelről láthatja. Ha a Zselic növényritkaságairól szólunk, feltétlenül említenünk kell a Bőszénfától nem messze található Farkaslaki-erdő csodáját. Márciusban az itt pompázó hóvirágok és kisvirágú hunyorok között ezrével nyílik gyönyörű védett növényünk, a sok helyütt tavaszi ciklámennek is nevezett kakasmandikó. A szintén védett májvirág ugyancsak jól érzi magát itt, akárcsak az orchidea fajok, mint az agárkosbor, a bíboros kosbor vagy a különféle nőszőfüvek. Madárritkaságokban sem szegény ez a vidék. Egyre nagyobb számban költ itt legtermetesebb ragadozó madarunk, a folyókhoz, tavakhoz kötődő rétisas.
Ha kitavaszodik, a vízhez közeli erdőkben fészkelő, félénk feketególya-párok is rendre elfoglalják hatalmas, olykor két-három méter átmérőjű fészkeiket. A vizes élőhelyektől távolabbi, ritkásabb, ligetesebb zselici erdők lakója a darázsölyv, és az országosan csupán harminc-negyven párt számláló békászósas egyik jelentős költőhelye is itt lelhető fel. Egyidőben kipusztult, de nemrég visszatelepült, lassan erősödő állományú ragadozónk, a vörös kánya innen kissé délebbre, a Dráva mentén költ, ahogy rokona, a barna kánya is. A szintén vizek közelében portyázó, a szélben imbolygó barna rétihéját pedig a somogyi tavak, mocsarak környékén pillanthatjuk meg gyakran. Valamikor a hiúzok birodalma volt a Zselic, de ma be kell érnünk kisebb termetű, de hasonlóan elegáns megjelenésű rokonával, a vadmacskával. A faj szigorúan védett, de a házi macskával kereszteződő példányok veszélyeztetik genetikai tisztaságát. A Bükkhöz, a Zemplénhez és a Magas-Börzsönyhöz hasonlóan a Zselic erdeiben ez a veszély egyelőre nem fenyeget: itt egyelőre tiszta vérű, erős vadmacskaállomány él. Ahhoz persze, hogy egy hajnali réten megpillantsuk a pockokra vadászó ragadozót, nagy szerencse kell.
Somogyfajsztól északkeletre, nagyjából tizenöt kilométeres távolságban fekszik Somogyvár. A település országos hírű nevezetessége a határában található bencés apátság alaposan feltárt területe. A monda szerint Szent László király egyszer errefelé vadászott, amikor elé került egy szarvas, és emberi hangon szólította meg. A király, mivel isteni küldöttnek tartotta, megkérdezte a szarvast, hogy mit kíván tőle az Úr. A szarvas így felelt neki: „Építs ezen a helyen templomot, hogy legyen miben imádjanak a népek. S ha majd felépült a templom, holtod után abban legyen a te testednek nyugodalma.” A lovagkirály megfogadta az üzenetet, és 1091-re fel is épült a Szent Egyed-monostor a bazilikával, amely Magyarország legnagyobb bencés monostora volt. Szent László Saint-Gilles-ből hívott ide bencéseket, s egészen a 13. századig csak francia szerzetesek lakták a monostort. Az apátság közel háromszáz éven át az európai egyházi és kulturális élet fősodrába tartozott, érdemi szerepe volt abban, hogy a középkori Magyarország Európa lelki és szellemi életének fontos része volt. A török hódoltság vetett véget e fénykornak: a monostort előbb erődítménnyé alakították át, majd szellemjárta romvidékké lett, a környékbeli lakosság széthordta a köveit. Ma látogatóközpont várja itt a vándort állandó és időszaki kiállításokkal. Ne feledkezzünk meg arról, hogy ez nemzeti emlékhely is –Ópusztaszerhez és Mohácshoz hasonlóan –, egy olyan emlékhely, amely különleges fontosságú a magyar egyház- és kultúrtörténetben.
Nincs messze Somogyvártól Berzsenyi Dániel lakhelye, Nikla. Ma már múzeum a niklai Berzsenyi-kúria. Tárlók, vitrinek, képek, kéziratok, könyvek. Ha odabent végigjártuk az emlékezés rendelt útját, kimehetünk a ház mögötti kertbe levegőzni. Itt sétált valamikor az az ember, akinek Kazinczy Ferenccel való levelezéséről azt írja Németh László: „Berzsenyi kiábrándultságát e levelezés alatt ugyanaz a makacsság késleltette, mellyel nemesi világnézetébe, gazdakötelességeibe, házasságába börtönözte be magát. Az életcélnak kitűzött barátság rég nyűg és zár volt rajta, amikor ő még szent áhítattal szolgált neki.” Németh László itt a híres Kazinczy–Berzsenyi-barátságra céloz. Berzsenyi, az ismeretlen vidéki költő és Kazinczy, az irodalom megmondó embere. Olyan ez a kert, mint e szomorúan végződött barátság története, egyetlen képben elmesélve. Tarlott bokrok. Mint amikor vihar előtt a levegő még utoljára kiélesedik, hogy azután bevágjon, aminek jönnie kell, úgy állnak előttünk a kert fái. Vajon mennyi idősek lehetnek ? Lehet-e köztük, amelyik valóban látta őt? Nem sokkal azután, hogy a Kazinczy figyelmét már felkeltő, de még igazi felfedezés előtt álló költő Niklára költözött, érte a mester levele. A mesteré, aki nem szenvedhette, ha valaki az ő áldása nélkül próbált költő lenni. Kazinczy, a széphalmi pók, aki hálója közepén üldögélve féltékenyen leste az irodalom minden rezzenését, közölte Berzsenyivel, hogy verskötetkéziratát, melyet Kis Jánossal küldött volna Sopronba, a nyomdába, magához vette, kijavítandó az ortográfiai és egyéb hibákat. Válaszlevelében a niklai földesúrból, aki mélységesen csodálja Kazinczyt, a tisztelet, a szeretet szól. Ez azonban nem jelent porban kúszó alázatot. Később a „nyögdelőinkvizitor” észrevételeire, versjavítási javaslataira Berzsenyi így felelt: „Jegyzéseidet és változtatásaidat megvizsgáltuk [...], és sok szép észrevételeket találtunk bennek. Használni fogom azokat, valamit csak ízlésem és poézisem természete megengedheti. ”Hogy a vidám niklai kúriából hogyan lett szomorú remetelak, az nagyjából ismert történet. Berzsenyi végül nem fért be a Kazinczy-istállóba. Hogy a mester féltékenysége volt az oka, amely – meg-szimatolva az övénél jóval nagyobb költői tehetséget – kiszállt a nyers, egy tömbből faragott, kövér, illemtudóan viselkedni nemtudó, cigányzenésszel mulató költő ellen, vagy a költő önérzete, aurája lógott ki az istállóból? A kettő ugyanaz. Hiába, a zseni nem érzi jól magát az istállószagban. Berzsenyi végül úgy érezte, nincs szellemi otthona. Ma a kert mintha ezt a lelkiállapotot árasztaná magából. Mintha ezt az úttalanságot rajzolnák ma a kusza fák közt andalgó utak. Járjuk végig, ha errefelé visz utunk.
S hogy ne csak képzőművészekről essék szó, emlékezzünk mega Korona Szálló két világhírű zenészéről, Barcza Józsefről és Rigó Jancsiról is. Utóbbi ma már inkább egy sütemény neveként ismert, ami mégiscsak méltatlan állapot annak fényében, hogy milyen kitűnő muzsikusról van szó. Barcza József Kaposvár elsőszámú prímása volt, de zenekarával bejárta egész Európát, 1891-ben még Viktória királynőnek is játszott Londonban. Az ő zenekarában húzta egy ideig Rigó Jancsi, akinek élettörténete regénybe illik. Egyszer elcsábított egy belga hercegnét is, akinek tekintélyes vagyonát aztán rövid idő alatt eldorbézolták. Rigó Jancsi emléktáblája a Korona Szálló, mai nevén Kapos Hotel falán látható. Tágítsuk kissé a kört, vegyünk egy nagy levegőt, és közelítsünk a természethez. Itt van mindjárt a belvárostól néhány perces sétával elérhető Városliget, ahol kedvünkre kerékpározhatunk, focizhatunk vagy gördeszkázhatunk, találunk itt tavacskát és ötletesen kialakított játszóteret is. A zselici erdők világába kalauzol az Erdők Háza Látogatóközpont, ahol terepasztalok, makettek és élményszobák segítségével járhatjuk képzeletben a hajdani vadont, és megismerkedhetünk az erdészek munkájával is. A Vasúti Emlékmúzeumban csodás terepasztalokon robognak a szerelvények az erdei kisvasúttól az expresszvonatokig, emellett a magyar vasúttörténet relikviái is megtekinthetők.
Ha nyáron járunk a városban, kihagyhatatlan a strandolás. A Virág-fürdő a Dunántúl legnagyobb egybefüggő vízfelületű strandja, csúszdákkal, úszómedencékkel, gyógyvízzel. Minden megtalálható itt, amit felnőttek és gyerekek élvezhetnek. Ha természetes vízben szeretnénk fürdeni inkább, a Kaposvár határában hullámzó Deseda-tavat keressük fel. Itt nemcsak fürdeni lehet, hanem csónakázni, kajakozni és horgászni is. A tavat 1974-ben hozták létre a hasonlónevű patak duzzasztásával. Nyolc kilométer hosszú, a kerülete huszonhat kilométer, így már a körbebiciklizése is sportteljesítmény. A part mentén tanösvényt és erdei kalandsétányt is találunk, amely a lombkoronaszinten vezet, és van itt egy arborétum is, amely a környék őshonos növényeit és távoli vidékek fáit mutatja be. A tóészaki részén húzódik a Kalanderdő nevű parkerdő, tanösvényekkel és játszóterekkel. S ha már a Zselic növényvilágával megismerkedtünk, ideje egypillantást vetnünk az állatvilágára is, ehhez pedig keresve sem találunk jobb helyszínt a Kaposvártól délre fekvő Bőszénfai Vadas-parknál. A fő attrakció itt a szarvassimogatás, amely tényleg nem mindennapi élmény, ezenkívül vaddisznók, őzek, muflonok is élnek itt, valamint őshonos magyar háziállatok. Akármelyik évszakban látogatunk ide, mindig találunk valami érdekeset az agancshullatástól a kismalacok születéséig. Ősszel a legpompásabb az élmény, amikor bőgni kezdenek a legendás somogyi gímszarvasok.
Ha tetszett a részlet, itt vásárolhatod meg a teljes könyvet:
Olvasástervezőnket azoknak hoztuk létre, akik szeretik nyomon követni könyvélményeiket. Az öröknaptárként is használható kötetben könyves célokat tűzhetünk ki magunknak, kihívásokat teljesíthetünk, feljegyezhetjük kedvenc idézeteinket, értékelhetjük az olvasottakat, kívánságlistákkal és várólistákkal készülhetünk a jövőre.
Kövess be minket a nyereményjátékokért és még több olvasnivalóért!
