Akciók
Törzsvásárlói pontegyenleg:
Kedvezmény mértéke:
Legyen ön is Libri
Törzsvásárló!
A Librinél a kultúra elhivatott pártolójaként egyik fő célunk az olvasás népszerűsítése és az olvasás élményének átadása. Ennek a programnak a részeként 2017-ben második alkalommal adtuk át a Libri irodalmi díjat és a Libri irodalmi közönségdíjat. Fontosnak tartottuk, hogy a kortárs magyar szép- és tényirodalmat előtérbe helyezzük, és egy presztízsértékű díjjal megmutassuk, melyik az a könyv, mely kiemelkedően jó, fontos, érdekes, megkerülhetetlen egy-egy év magyar könyves terméséből.
Nézze meg a képgalériát is!
Megvannak az idei díjazottak
Május 15-én nagyszabású gálaest keretében kerültek átadásra a 2017-es Libri irodalmi díjak. A Libri irodalmi díj nyertesét ötfős szakmai zsűrink, míg a Libri irodalmi közönségdíjat olvasóközönségünk ítélte oda az általuk legjobbnak tartott könyv szerzőjének. A győztesek idén:
A Libri irodalmi díj egy szakmai presztízsdíj, ami a zsűri döntése szerint nemcsak olvasóihoz, de hazánk kultúrájának egészéhez is hozzátesz valamit. A 2016-os év könyves terméséből többkörös szakmai szavazás során került ki a verseny győztese, Jászberényi Sándor A lélek legszebb éjszakája című novelláskötete.
A szakmai bizottság által első körben kiválasztott 10 könyvből álló listából Önök is megszavazhatták kedvencüket az alapján, hogy melyiket tartották a legjobbnak, a legfontosabbnak, a legnagyobb hatásúnak. A közönségdíjat 2017-ben több, mint 12.000 szavazat alapján Kepes András Világkép című tényirodalmi alkotása nyerte el.
„Arról, hogy meghaltam, utólag értesítettek. Már egy órája ébren voltam, mikor bejött az orvos. Alacsony, körszakállas fazon, azt mondta, összeestem a hotel recepcióján, meg hogy szerencsém van, hogy időben kiért a mentő, mert a kocsiban élesztettek újra.”
„Bámultam a sikátorok hömpölygő forgatagát, a töröksipkás boltosokat, a lefátyolozott asszonyokat, hallgattam a bábeli szimfóniát: a müezzin énekét, a kávéházakból kiszűrődő lágy, édesbús zenét, az arab és francia nyelvű társalgást. Új színekkel, új hangokkal, új szagokkal, új ízekkel ismerkedtem. Ez volt az első találkozásom egy idegen kultúrával.”
„Nem szeretett senkit, és őt sem szerette senki, és ezzel ő nagyon meg volt elégedve, a tisztelet, az más, az jött magától, sajnos, magából az emberi ostobaságból, amellyel szemben tehetetlen volt, nem mintha túl sokat törődött volna vele, nem törődött vele túl sokat, viszont ha szembetalálta vele magát, akkor nagyon tudott szenvedni tőle...”
„Az alapítólevél olykor hamis, az alapítás mégis valódi. Azaz megtörtént, végbement, habár nem akkor, nem ott, nem úgy, ahogy az antedatált okmány a tudtunkra adja. Olykor még a hamisítás valódi oka is felderíthető, máskor meg örök homály fedi. Annyit tudhatunk, hogy e település neve sót jelentett az alemánban.”
„lassan elfogytak a számok az órán, megjött a hármas
is, az én villamosom, az utolsó kocsira szálltam, ezen
nem volt kalauz, régebbi változat, épp az ajtó mellett
akadt egy üres hely
lezuhantam oda, mint akinek jár
invalidusoknak, terhes anyáknak és magyaroknak”
„Minden nő utálja a férjét, csak van, aki titkolja. Nem hiszed? Mért, te nem olvasol regényeket? Tudod, azokat az oroszokat meg valami franciát, hogy is hívták? Persze, te se tudod. Láttam a filmet is, abban is ezt mondták. Örülök, hogy nem mondasz ellent, mert azt utálom. Ezek szerint te is... Jó, jó, nem kérdezek semmit.”
„A lelked alaptáborában,
A néma csúcs alatt
Serpák sátraznak jéghidegben,
Amíg te mászod rendületlen
Kancsendzöngáidat.”
„Ott ült a költő egyszerű szivével,
amiben nem volt semmi rafinált,
s a süteményes pultot nézegette,
hol annyi csúcsos krém és muffin állt...
Kávéja mellé álmosan harapta
az önsajnálat sajtos bagelét,
mert úgy érezte, ő már percre tudja,
mit tartogat számára még a lét”
„Amikor elmenekültem a piacról, úgy futottam, ahogy utoljára lánykoromban. Csak most már nem bírtam, fulladtam, és meg voltam rémülve. Soha nem találkoztam még ekkora indulattal, nem láttam ennyire józan eszüket vesztett embereket, ilyen ijesztő erejű, primitív hordát, ahogy nekilódul... De hát nekünk mi közünk ezekhez?”
„Nem tudja, hány óra lehet. A karóráját a kezdet kezdetén elszedték tőle, ahogy a gyűrűjét, a cigarettatárcáját, minden értékét. Ezekből semmit se kapott vissza. A télikabátját az egyik vezető vette használatba, látta rajta előző este. Neki pedig hoztak egyet helyette. Miután életben hagyták, és feladatot adtak neki. Vállban szűk, és az ujja rövid.”
