Büszkék vagyunk kortársainkra

„Önök az örökkévalóság visszeres lábán felfutó harisnyaszemekként rohangálnak egy értelmetlen és ócska narratívában.”

„Miközben töprengtem a melankólián, s dolgoztam e könyvön, próbáltam elkerülni, hogy megkérdezzék, mit írok éppen. Mert ezt rendszerint követte az újabb kérdés: és mi a melankólia? Amire képtelen voltam válaszolni.”

„Ha eltekintünk attól a lehetőségtől, hogy egy katasztrófa döntően megváltoztatja a világ és Európa közeljövőjét, akkor az én nemzedékemnek kemény kérdésekre kell válaszolnia most a huszonegyedik század elején: mit tudunk mondani az okos gyerekeinknek, hogy ne hagyják itt végleg Magyarországot?”

„S akkor ebben a bődületes érzéki és fogalmi felfordulásban, amit a puszta létezés okoz, vajon mi lenne a szeretet vagy a gyűlölet szabványa vagy törvénye.”

„Ikarus-szakkör
le-leesve
nem tesz semmit
ez az élet
viasztalan
muzsikaszó
Daidalos”

„Azt kérded, merre menjünk?
Azt hittem, téged követlek.
És mert téged követtelek,
nincs meg a visszaút.”

„Egy középkorú nő megkérdezte, van-e már Kálmánkának jelmondata. Kálmánka azt felelte, hogy nincs; miért, mi az?
- Ugyanaz, mint a lózung - felelte a nő. - Ha óhajtja, kikísérem a gardróbba, ott vannak felhalmozva, válasszon magának egyet!”

„Egy orrszarvúval bajlódom
ki bajlódott már szamárral
én bajlódtam
lóval netán nevelt üszőket
én neveltem üszőket
bajlódtam bikákkal
az sejtheti nem könnyű
nem könnyű egy orrszarvúval”

„De a rózsa, hát azt hogy mondjam el ezeknek a bőrkabátosoknak? A rózsa, elvtársak, a rózsa, magyarázom nekik, a rózsa, az nem egy virág, mondom, mikor ott nézelődnek a kertben. Hogyan mondhatnám el annak, aki nem tudja, mi a rózsa? A rózsát nem lehet elmondani senkinek, ahogy a földet se, aki nem szereti, akit nem húz magához a föld.”

„Olyan kevés a megbízható személyes emlékem, hogy el kell gondolkoznom, igaz-e, amit mondok, és jól értettem-e azt a keveset, amit nekem mondtak.”