Akciók
Törzsvásárlói pontegyenleg:
Kedvezmény mértéke:
Legyen ön is Libri
Törzsvásárló!
Egy történelmi nagyregény és egy irodalmi paródiakötet kapta a 2018-as Libri irodalmi díjakat, melyeket május 15-én, egy nagyszabású gálaest keretében adtunk át a nyerteseknek. Ezen az estén a Libri irodalmi díjak tíz döntősét ünnepeltük, akikre idén is nagyon büszkék vagyunk.
Nézze meg a képgalériát is!
Május 15-én harmadik alkalommal adtuk át a Libri irodalmi díjakat. Az ötfős szakmai zsűri és a közönség döntése alapján idén is átadtuk a Libri irodalmi díjat és a Libri irodalmi közönségdíjat. Az idei nyertesek:
Tompa Andrea regénye az 1950-es évek Kolozsvárjára kalauzol bennünket, ahol három nő és egy férfi korhű elbeszélésén keresztül tapasztalhatjuk meg a rájuk nehezedő diktatúra valódi természetét. A könyv lapjain lassan összekuszálódik a személyes történet és a történelmi környezet, elbeszélőinek lassan észre kell venniük, hogy a diktatúra kérlelhetetlen elnyomása mind jobban betüremkedik saját személyes terükbe is. Szavaik mögött pedig egyre fenyegetőbbé válik az autokratikus rendszerek leghatásosabb fegyvere: a csend, az elhallgatás.
A világ leghíresebb búcsúszentlászóija irodalmi paródiakötetében megdöbbentő stílusérzékkel hozza játékba a világirodalom és a magyar írásművészet klasszikusainak hangját. Krúdy Gyula, Rejtő Jenő, Bohumil Hrabal, Móricz Zsigmond, Marcel Proust, Ernest Hemingway, Esterházy Péter: csak néhányan azok közül, akik mind egy kicsit feltámadnak a könyv lapjain. Bödőcs Tibor az ő maszkjaik mögül kacsint rá a mai olvasóra, és szólít meg olyan kérdéseket, problémákat, amelyektől 2018 Magyarországán egyikünk sem függetlenítheti magát.
„Önök az örökkévalóság visszeres lábán felfutó harisnyaszemekként rohangálnak egy értelmetlen és ócska narratívában.”
„Miközben töprengtem a melankólián, s dolgoztam e könyvön, próbáltam elkerülni, hogy megkérdezzék, mit írok éppen. Mert ezt rendszerint követte az újabb kérdés: és mi a melankólia? Amire képtelen voltam válaszolni.”
„Ha eltekintünk attól a lehetőségtől, hogy egy katasztrófa döntően megváltoztatja a világ és Európa közeljövőjét, akkor az én nemzedékemnek kemény kérdésekre kell válaszolnia most a huszonegyedik század elején: mit tudunk mondani az okos gyerekeinknek, hogy ne hagyják itt végleg Magyarországot?”
„S akkor ebben a bődületes érzéki és fogalmi felfordulásban, amit a puszta létezés okoz, vajon mi lenne a szeretet vagy a gyűlölet szabványa vagy törvénye.”
„Ikarus-szakkör
le-leesve
nem tesz semmit
ez az élet
viasztalan
muzsikaszó
Daidalos”
„Azt kérded, merre menjünk?
Azt hittem, téged követlek.
És mert téged követtelek,
nincs meg a visszaút.”
„Egy középkorú nő megkérdezte, van-e már Kálmánkának jelmondata. Kálmánka azt felelte, hogy nincs; miért, mi az?
- Ugyanaz, mint a lózung - felelte a nő. - Ha óhajtja, kikísérem a gardróbba, ott vannak felhalmozva, válasszon magának egyet!”
„Egy orrszarvúval bajlódom
ki bajlódott már szamárral
én bajlódtam
lóval netán nevelt üszőket
én neveltem üszőket
bajlódtam bikákkal
az sejtheti nem könnyű
nem könnyű egy orrszarvúval”
„De a rózsa, hát azt hogy mondjam el ezeknek a bőrkabátosoknak? A rózsa, elvtársak, a rózsa, magyarázom nekik, a rózsa, az nem egy virág, mondom, mikor ott nézelődnek a kertben. Hogyan mondhatnám el annak, aki nem tudja, mi a rózsa? A rózsát nem lehet elmondani senkinek, ahogy a földet se, aki nem szereti, akit nem húz magához a föld.”
„Olyan kevés a megbízható személyes emlékem, hogy el kell gondolkoznom, igaz-e, amit mondok, és jól értettem-e azt a keveset, amit nekem mondtak.”
