2 db könyv, Kaljánamalla: Ananga-ranga, Muhammad an-Nefzawi: Az illatos kert

Manapság divatos az indiai kultúrát ,,erotikus kultúrának" nevezni. Ez így mindenképpen túlzás, helyesebben azt mondhatjuk, hogy az indek számára a szexualitás nem tartozott sohasem a tabu témák közé, és ez jól tükröződik a hinduizmus ideológiájában, a szépirodalomban, a képzőművészet erotikus témájú alkotásainak sokaságában és nem utolsósorban a hagyományos tudományosságban, amelynek önálló diszciplínája a kámasásztra, a ,,szerelem tudománya". Az Ananga Ranga gyökerei közösek a Káma Szútráéval, de 1500 évvel később keletkezett, a XV. Század végén vagy a XVI. Század elején. Idiáben tehát jóval közelebb áll az arab klasszikushoz, az Illatos kerthez, még ha más kultúrkör is. A késő középkori Indiai, amelyben az Ananga-Ranga keletkezett, akárcsak az arab világ, jóval kevésbé volt szabatos a Káma Szútra Indiájánál. Vátszjájána idején a házasságon belül és kívül egyaránt szabad volt a szerelem, de az Ananga Ranga szigorú társadalmat idéz, amely helyteleníti a házasságon kívüli kapcsolatokat. A két klasszikus indiai kézikönyv közötti gyakorlati különbség az, hogy a Káma Szútra a szereők számára íródott, akár házasok, akár nem, míg az Ananga Ranga nem kérdőjelezi meg a házasság szentségét, és a nők és a férfiak számára nyújt tanácsokat. Szerzőjének, Kaljána Mallának egyértelműen az a célja, hogy a házasságokat megóvja az őket akkor is és ma is fenyegető legnagyobb veszélytől, a szexuális kapcsolatra ráülő megszokástól és unalomtól. A harmadik században keletkezett Káma-szútra kései, 15. századi arab párja Az illatos kert, mely az arab világ szerelmi kultúrájába enged bepillantani. Nefzawi sejk a tuniszi uralkodónak, Abdal-Aziz vezírnek írja le levél formában tanácsait a dicséretreméltó és a megvetendő nőkről és férfiakról, az egyesülésről és annak módjairól, a nemi szervek sajátosságairól, az érzéki vágy serkentőiről, a terméketlenségről és gyógyszereiről, a terhességről, sőt a születendő gyermek nemének megállapításáról is. Álszemérem nélkül, de ugyanakkor áhítatos hangon ír a testi szerelem emelkedett pillanatairól. Csaknem minden fontos megállapítást szellemes túlzásokkal tarkított mesegyöngy illusztrál, melyek rendkívül emlékeztetnek Boccaccio novelláira, csakhogy azoknál sokkal szabadszájúbbak. Olvasásuk közben a szerelem tudományán keresztül tekinthetünk be az Ezeregyéjszaka pezsgő, vérbő, prűdnek alig nevezhető világába.