A 017-es ügynök - Halálos kalandok 10.

"...Juszuf szélesre tárta a kaput, s a furgon befarolt az udvarra. Juszuf gyorsan becsukta a kaput. Nem messze a háztól megállt egy személyautó, s rögtön eloltotta reflektorait. Négyen szálltak ki belőle. Az AI Murrah fogolyszállító kommandó négy embere. - Tessék kisasszony - mondta az arab Marilinnek. - Itt vagyunk. Kérem kövessen. A lány engedelmesen követte a házba az arabot. Az bevezette egy ablak nélküli szobába, ahol egy gyenge erősségű lámpa égett. - Így ni, gyönyörűségem - mondta kéjes vigyorral az arcán, s közben ráfordította a kulcsot a zárra. - Végre egyedül vagyunk. Marilin megdöbbent, s iszonyatos félelem vett erőt rajta. Ma már tudta, becsapták. Kezével a pisztolya után kapott, de az arab gyorsabb volt nála, s megelőzte. - Te gyönyörűséges vadmacska, kár okoskodnod. A sorsodat nem kerülheted el - lihegte és belemarkolt a lány kemény, hegyes mellébe. Arca eltorzult a kéjtől. - Oh, micsoda finom falat - lihegte. A lány vadul védekezett, de az arab erős kezei úgy leszorították, hogy mozdulni sem tudott. Marilin úgy érezte: elveszett. És ekkor történt valami. Az ajtó vad robajjal kivágódott..."