A Bronte lányok

A Brontë nővérek - Charlotte, Emily és Anne - irodalmi munkásságukkal már első könyveik megjelenése óta szűnni nem akaró csodálkozásra és csodálatra késztetik olvasóközönségüket. Kiadásuk idején, a viktoriánus korban sokan nyíltan kételkedtek benne, hogy a Brontë név alatt a könyvesboltokba került és viharos gyorsasággal elkapkodott regényeket csakugyan hölgyek írták, nem pedig férfiak, hiszen az írói mesterséget (és persze magát az írói vénát) akkoriban a legtöbben az urak előjogának tekintették. Az is szóbeszédre okot adó, igazi rejtély, vajon hogyan volt képes ilyen mélyen emberi, ,,férfiasan" okos történeteket papírra vetni egy isten háta mögötti, unalmas yorkshire-i faluban három tapasztalatlan, romlatlan vidéki papkisasszony? A legfőbb kérdés azonban, amely a Brontë lányok művészete kapcsán mindmáig gyakran felmerül: hogyan sikerülhetett első nekifutásra olyan klasszikus remekműveket alkotniuk, amelyeket azóta sem kellett leporolni, mert életkortól függetlenül ma is élvezetesnek, friss szelleműnek és elgondolkodtatónak tartja őket az olvasó, s a műveikből készült filmeket is időről időre sikerrel tűzik műsorukra a mozik és a tévécsatornák. (A Jane Eyre-ből számtalan film, musical, opera és más színpadi mű készült, legutóbbi filmfeldolgozását Cary Fukunaga rendezésében, 2011 márciusában mutatták be az USA-ban; a Peter Kosminsky rendezte, Juliette Binoche főszereplésével vetített, 1992-es Üvöltő szeleket pedig minden idők legjobb filmjei között tartják számon). Aki kíváncsi e rejtélyek magyarázatára, és persze a Brontë nővérek életére és titkaira, azoknak ajánljuk Sheila Kohler nagy sikerű könyvét, amelyben felidézi a testvérek gyermekkorát, a sajátos képzeletvilágukat tápláló közös gyökereket, gyerekes civódásaikat, majd későbbi ambícióikat és irodalmi próbálkozásaikat, amelyekhez anyagi háttérrel és édes-keserű, sőt olykor pikáns élményekkel nevelőnőként szerzett tapasztalataik szolgáltak. ,,Tele van sötét érzékiséggel és vággyal, és a ki nem mondott dolgok feszültségével. A regény stílusa eltér Charlotte Brontë Jane Eyre-jétől, hangvételében és szellemében mégis ugyanazt a világot idézi." - Amy Tan amerikai írónő