A Duna mente népének ártéri gazdálkodása

A Duna mente egykori ártéri gazdálkodása a természettel való együttműködését jelentette és ez megkülönböztetett jólét és műveltséget teremtett, bizonyítván azt, hogy az emberi civilizáció nemcsak rombolni, hanem építeni, védeni és gazdagítani is tudja a természet sokszínűségét, a biodiverzitást. A XVIII. Század végén megkezdett vízrendezések nem az árterületen élő nép, hanem a nagybirtokosok, kalmárok, és a bécsi udvar érdekeit szolgálták. A történelem elhallgatja azt, hogy az egykor vízjárta területek szántófölddé való átalakításáért népünk súlyos árat fizetett és összeségében máig folyamatosan fizet és fizetni is fog, ha nem tanulunk e részletesen feltárt múltból.