A Földközi-tenger

Taormina. A görög színház romjai közül nézünk az Etna felé. Ennek a tűzhányó óriásnak rendkívül szabályos kúpja szép, enyhe vonalakkal hanyatlik le ködbevesző környezetébe. A 3300 méter magas csúcsot hó borítja, ez csak nyár végén olvad le egészen, sőt 2500 méteren felül körülbelül állandóan van rajta egy kevés hó. 1904-ben voltam fenn a hegy tetején, húsvét táján s akkor fenn, a kráter alatt, 3000 méter magasságban 8 méter vastag volt a hótakaró. A kráterből állandóan könnyű felhő száll fel, mert a kráter repedésein vízgőz és még több más gáz tör elő, köztük nagyon rossz szagú sósavgáz, kénsavgáz és szénsavgáz. Emmiatt nem könnyű a kráterhez feljutni, ha a szellő a ritka levegőben amúgyis nehezen lélegző hegymászó felé lebbenti ezt a maró és hánytató szagú gázkeveréket, bizony meg kell állni s heves köhögéssel lökni ki a tüdőből az oda nem való anyagokat. A hegy lejtője messze szétterpeszkedik a sziget dombvidéke fölé, egyik oldalon, keleten, a tengerre nyúlik ki. Alapja meglehetősen szabályos kör s a kör átmérője 35 km, tehát, ha ide állítanák Budapest mellé, egyik széle Budán, másik széle Esztergomban volna s a csúcs a kettő közt 3300 m magasan fehérlenék fölöttünk, tehát több mint három Mátrát kellene egymás fölé tornyosítanunk! Ezt a nagyszerű tűzhányó óriást lehet látni a taorminai görög színház gyönyörű oszlopai mellől. A ragyogó napfényben jól esik szemünket a vakító kilátásról az árnyékos romok felé fordítani. Mintegy száz méter hosszú, nagyszerű színház színpadának oldalán állunk.