A Grál-legenda lélektani nézőpontból

Marie-Louise von Franz (1915-1998) a Női mesealakok és Az árnyék és a gonosz a mesében című, magyarul megjelent tanulmányai után az egyik legérdekesebb kora középkori legenda lélektani értelmezésére tesz kísérletet C. G. Jung elméletei segítségével. Maga a legenda sokféle változatban él - talán elég említenünk a legismertebbet, Wagner Parsifal-ját: a tanulmány kultúrtörténeti és bibliográfiai elemzéssel mutatja be a különféle változatokat, és igyekszik megfejteni a meglehetősen homályos tartalmat. Jung is kísérletezett e feladattal, többször is hivatkozott a legendára, később felesége, Emma Jung foglalkozott vele, akinek munkáját Marie-Louise von Franz öntötte végső formába. Az ő ötlete volt az aprólékos irodalomtörténeti bemutatás, és nyilvánvalóan ő formálta közérthetővé a könyv jungiánus arculatát. Jung ugyanis nagyon sok mélylélektani koncepciót alkotott, amelyeket saját kultúrtörténeti munkáiban alkalmazott. Von Franz csak a legáltalánosabb kategóriákat használja, és egyfajta mélylélektani ikonográfiát és analógiás értelmezési módot alkalmaz. Ezzel azonban a laikus olvasó számára is érthetőbbé és érdekesebbé teszi az irodalmi műveket, a meséket, és az olyan örökbecsű legendákat, mint a Grálé. A francia nyelvű szövegeket gondozta: Sashegyi Gábor.