A Király utcán végestelen-végig

Fekete-fehér fotókkal illusztrálva. ELŐSZÓ Részlet a könyvből: Krúdy szerint (aki itt lakott a Pekáry-házban) ez a legpestibb utca. Ezt vallja Cs. Szabó László is, akit az 1930-as években a Tükör kért fel, hogy a múltat mába oltva, "rajzolatokat" írjon Pestről. Szerinte a Király utca félteni való műemlék, betérő nagy vásáros szekereknek épült udvaros kalmárházai jellemzőbbek, mint a milleniumi sugárút kupolás bérpalotái. Nagyanyám Molnár Ferenc utáni második férje egy elszegényedett olasz báró volt, antifasiszta újságíró a 1930-as években, tohonya, de joviális férfiú, cigányosan barna ábrázattal, ősz hajkoronával. Elég gyakran jött Pestre, és a Király utcát különösen szerette, mégpedig azért, mert számára szülővárosát, Reggio di Calabriát idézte fel, hiszen nyáridőben, kánikulában az épp oly nyomott, álmos és rossz levegőjű lehetett. Akkor még sok cégér türemkedett nagy betűivel a járdák fölé, jobbról is, balról is, amúgy vidékiesen, dél-olaszosan, és az épületek kapui mellé estelente lócára ültek ki traccsolni hózentrágeres házmesterek. Ma legfeljebb a Teréz-templomnál üldögélnek. Két és fél kilométer hosszú a Király utca. Mielőtt megépült a vele párhuzamos Sugárút, a később Andrássy útnak elnevezett pesti Champs-Élysées, ez volt a Városligetbe (korábban a Városerdőbe, a "stattvájliba") kivezető fő útvonal.