A Stevenson-biozmagória

Először egy kis halott kutyatest súlyát kezdtem érezni. Aztán... ugyanolyan maradtam, mint különben voltam... megesküdnék bármikor, hogy nem történt velem semmi. Egyszerűen viszontláttam L. S. D. Arenót. Három alakkal küzdött. Tuszkolták egy speedo felé. felkaptam a földről a fegyvert. Lőttem. Kilőttem a speedo két gumiját. Egy ismeretlen alak visszalőtt. Levágódtam a földre, a pad mögé. A pad két lába között lőttem ki Srandoelre. Nem akartam hinni a szememnek. Srandoel, munkatársam, megperdült, és elvágódott a földön. Láttam, a lord menekül. Utánalőttem. A lábát találtam el. Az ismeretlen fickó közelről belelőtt Arenóba, és ő is futásnak eredt. A lord a speedóig vonszolta magát. Iszonyú csikorgással, nyikorgással elindultak. Hagytam őket. Areno fölé hajoltam. Még rám nézett, aztán... eltűnt. Így szó szerint. A parkban senki se járt. Egyedül álltam egy útkereszteződésnél.