A Szaturnusz gyűrűi - Angliai zarándokút

Augusztus kánikulai napjaiban, amikor az ember különösen hajlamos a melankóliára, valaki nekivág gyalog a kelet-angliai Suffolk grófságnak. A gyéren lakott, látszólag kopár vidéken egy-egy omladozó udvarházat, szakadozó partfalat, jobb időket megélt kikötővárost talál - a múlt töredékes nyomait szemlélve azonban egész világokat tár fel előttünk. Jelen lehetünk például Tulp doktor Amszterdamban tartott anatómiai leckéjén; egy szárnyvonalon közlekedő kisvasúton Kínába utazunk, a Tajping-lázadás idejébe; Joseph Conraddal tartunk a Belga-Kongó sötét mélyére. Szemünk előtt zajlik a Sole Bay-i ütközet, a hollandok és angolok versengését eldöntő tengeri csata, megelevenedik a Németország ellen folytatott, kíméletlen angol légiháború. A zarándokút során megismerkedhetünk többek közt a hering természetrajzával, a cukor és a művészet története között fennálló szoros kapcsolattal, s az angol kultúra olyan különceivel, mint Thomas Browne, Algernon Swinburne és Edward FitzGerald, sőt társunkul szegődik Chateaubriand és Borges is. A jelent a múlt mélyeivel összekötő könyv műfaja egyéni, sokrétű, egyszerre úti beszámoló és fikció, önéletírás és történetírás, amelybe szervesen épülnek a szerző fotói. A kultúrtörténeti, természetrajzi, történelmi, művészeti és irodalmi témákat ötvöző, hol elbűvölő, hol elborzasztó, de mindig lebilincselő történeteken rejtélyes motívum húzódik végig: a selyemszál. W. G. Sebald élete nagy részét Kelet-Angliában élte le, a norwichi egyetemen tanított német, majd európai irodalmat. A Szaturnusz gyűrűi című könyve 1995-ben jelent meg először, és azóta a világ húsz nyelvére fordították le. Sebald negyedik olyan műve ez, amely most már magyarul is olvasható.