Noha minden idők remekműveinek százai illusztrálják, mégsem művészettörténeti könyv ez. A képek, akárcsak a Püthagorasz szövegeitől a legmaibb írásokig terjedő hatalmas szemelvénygyűjtemény, azt kívánják rekonstruálni, hogy a görög ókortól máig miféle elképzeléseket alkottak maguknak, hogyan gondolkodtak és hogyan vitatkoztak az emberek a Szépségről. Ez a könyv bemutatja, mennyire sokféle módon fogták fel a természet, a virágok, az állatok, az emberi test, a csillagok, a matematikai viszonyok, a fény, a drágakövek, a ruhák, Isten és az Ördög szépségét. Bár csak a filozófusok, írók, tudósok, misztikusok vagy teológusok írásai s a művészek tanúságtételei maradtak ránk, e dokumentumok segítségével azt is rekonstruálhatjuk, milyennek érezhették a Szépséget az egyszerű emberek, a társadalom számkivetettjei, az utca emberei. Láthatjuk, hogy nem csupán más-más korokban, de egyazon kultúrán belül is feszültség lehetett a Szépség különféle formái között. Az olvasóra bízzuk, hogy e könyv átlapozása után maga döntse el, vajon a Szépség e különféle megjelenési formáiban fellelhetőek-e közös és állandó vonások. Annyi bizonyos, hogy mindenképpen lenyűgöző szellemi és érzelmi kalandra invitálnak bennünket. Valójában nincs magasabb rendű szépség a bölcsességnél, amelyet egy személyben fellelünk és szeretünk, s amely arcáról sugárzik, legyen az bár mégoly rút: mert külső megjelenésével nem törődve belső szépségét keressük. Plótinosz A világ szépsége mindaz, ami megjelenik egyes elemeiben, mint például az ég csillagaiban, a levegő madaraiban, a vizek halaiban és a földön az emberben. Guillaume de Conches Sokan nyilvánvalóan azért nem érzik a szépség megfelelő érzetét, mert híján vannak a kifinomult képzelőerőnek, mely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az ember e nemesb érzések iránt fogékonnyá váljon. E finom érzékről mindenki azt állítja, hogy megvan benne, mindenki erről beszél, s mindenféle ízlést vagy véleményt ennek mércéje elé állít. David Hume Mély dolog a Halál és mély a Szépség, bennük annyi az azúr és annyi a fekete, hogy akár két szörnyű és termékeny nővér, olyanok, rejtélyük és misztériumuk közös. Victor Hugo A Szép: igaz s az Igaz: szép! - sohse áhitsatok mást, nincs főbb bölcseség! John Keats A szép mindig bizarr. Nem állítom, hogy akartan, kiszámítottan bizarrnak kell lennie, hisz így az élet félresikerült torzszülöttje lenne. Úgy értem, hogy mindig van benne valami meglepő, valami naiv, akaratlan, öntudatlan bizarrság, és éppen ez az, ami a Szépnek sajátos ízt kölcsönöz. Charles Baudelaire
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
