A Sztambulba vezető út 1526-1528 (gyorsuló idő)

1527 tavaszára Magyarország gyakorlatilag teljes egészében elfogadta uralkodójául I. János királyt. Csak a Ferdinándot választó Horvátország, a német zsoldosok őrizte Pozsony és Sopron, meg persze a török megszállta Szerémség szakadt ki kormányzása alól. Helyreálltak a központi kormányhivatalok (kancellária, kúria), megindult a közigazgatás, a jogszolgáltatás működése, erőfeszítések történtek a kincstár krónikus pénzhiányának orvoslására. Úgy tűnt, az ország hamarosan kiheveri a mohácsi csatavesztés közvetlen hatását, s hozzákezdhet annak az eszköznek megkereséséhez, amellyel, ha egyáltalán lehetséges, véget vethet a szakadatlan török háborúnak. A meglepően gyors talpraállást azonban már 1527 júliusában újból fegyverek zörgése zavarta meg. Nem az oszmánok, hanem a Habsburgok vezettek hadat a magyar király ellen. Újabb sorsdöntő lépés az, amire a cseh király és magyar hívei vállalkoztak: most kezdődik az a belháború, amelynek végén darabokra hullott s részben török uralom alá került a középkor Magyarország.