A barátság pszichológiája

Kevés téma akad, amely oly sok költőt, írót és filozófust gondolkodtatott el, mint éppen a barátság. Már Homérosz szól róla az Odüsszeiában, az ókori görög-római világ sok más híres szerzője pedig egész művet szentelt a témának. Az ókori és középkori keresztény szerzők elemezték, az újkorban Montaigne, Shakespeare és számtalan más szerző magasztalta a barátságot, másfelől viszont Nietzsche, Schopenhauer és követőik kétségbe vonták még a lehetőségét is. Egyesek számára a barátság csupán mély szellemi kapcsolatot jelent, a keresztény szerzők többsége pedig az Istennel való egység kifejezését sejteti meg benne. Manapság néha ismerőseinket is így szólítjuk meg: "Drága barátom!" Nem csoda tehát, ha maga a szó lassan elveszíti konkrét értelmét. A szerző ezt a létezés szempontjából oly fontos témát elsősorban nem a pszichoanalitikus és pedagógus szemszögéből dolgozta fel, nem is annyira a barátság szépségének dicséretét tartotta kötelességének, hanem inkább annak megtanítását, hogyan kell azt megélni a gyakorlatban. Mélységes meggyőződése, hogy a barátság a legfontosabb egzisztenciális értékek egyike, és mérhetetlenül szebbé és hasznosabbá teheti az ember életét. TARTALOM: Előszó 5 A modern ember magányossága és gyökértelensége 9 A barátság kialakulása 22 Arról, ami nem barátság 40 A barátság és a szerelem 48 "Magánbarátságok" 60 A férfiak közötti barátság 67 A nők közötti barátság 72 Férfi és nő barátsága 81 A házastársak barátsága 88 A szülők és gyermekek közötti barátság 95 Tanító és tanítvány barátsága 101 Baráti közösségek 111 A barátság megszépíti az életet 120 Mulandó minden, ami emberi 130