A belgyógyászattól az öregedés tudományáig

Szakmai önéletrajzot általában akkor készítünk, amikor pályázat kapcsán egy pozíciót el akarunk nyerni. Életünk folyamán, főleg első felében ez néhányszor előfordul. Amikor azonban megettük kenyerünk javát, többünkben megszületik az a belső igény, hogy visszatekintsünk szakmai életünk alakulására, szorongató, de megharcolt epizódjaira és sikereire, kellemes emlékként élő történéseire egyaránt, kiemelve, hogy bennünk mi zajlott le. Magam 80. életévemhez közeledve ebből a késztetésből kiindulva elkezdtem megírni egyes korszakaim történetét, most átlépve a 80 év határát, végére értem ennek. Szakmai életem mellett persze a nagypolitika tette a maga történelmi lépéseit, amelyek visszahatottak a szakmapolitikán keresztül az én mikrovilágomra is. Az ebből fakadó nehézségeket többségében sikerült legyőznöm és igyekvésem nagyrészt eredményes volt. A szélesebb emberismereti motiváltságom kielégítésére is kaptam a sorstól lehetőséget, elsősorban a gerontológia művelésében. Úgy gondolom, hogy szakmai életutam követése, a részletekben megnyilvánuló jelenségek leírása a hivatást kezdő, folytató vagy befejező értelmiségi személy számára ad tapasztalatkiegészítő ismeretet, nyújt tovább gondolásra késztető megállapítást. Úgy vélem emellett, hogy szakmai életemet azért is érdemes részleteiben is bemutatni, mert a laikus olvasó számára is betekintést enged az orvosi pályán mozgó ember belső világába, interperszonális kapcsolataiba. (Boga Bálint)