A bensőséges kapcsolatok művészete

Sok gyakorlati példával illusztrált művükben a szerzők azt mutatják be, hogyan tehetjük - belső késztetéseink, egyedi és csodálatos "igazi-énünk" kibontakoztatása révén - gyümölcsözővé, értékessé, bensőségessé és tartóssá manapság oly gyakran válságba jutó emberi kapcsolatainkat. Rendszereink fogságában elvész az én-másik kapcsolat és közelséggé alakul át, azaz rögzült rendszerré. A közelségben többé nem én-másik vagyunk, hanem valaminek a része - egy házasságnak, egy irodának, egy vállalatnak, egy országnak. A rendszerek iránti vonzódásunkban a gondoskodás és családiasság utáni vágyunk mutatkozik meg, miközben a kreativitást és az erőt adó kapcsolatokat elhanyagoljuk. A közelség bizonyára fontos és szükséges, de a mai társadalmakban neurotikus, kényszeres elfoglaltsággá, destruktív, túlzott aggodalommá vált. Meg kell hallgatnunk, éreznünk, ismernünk, erősítenünk másokat, ezt a közelség teszi számunkra lehetővé. Ezen alapul a kapcsolat két tartópillérének egyike, a megszokás. A másik tartóoszlop az intimitás eleven, alkotó, új és más élménye. A megszokás adja a kapcsolat biztonságát, amely által szabadon megkockáztathatjuk, hogy alkotó módon egyediek legyünk. Mindkét oszlop fontos, ha azt akarjuk, hogy a kapcsolat növekedjen és változzon. Az intimitásnak természetesen lehet szexuális színezete, de a nemiség nem a lényege. Az intimitás lényege az, hogy valaki megtapasztalja önmagát (igazi-énjét) egy olyan ember közvetlen jelenlétében, akihez szoros kapcsolat fűzi.