A beregdaróci emberek élete a századfordulón

Igazán megelégedett és boldog csak az az ember lehet, aki tehetségének és körülményeinek együttes lehetőségéből a legjobb eredményt éri el munkájában. Ilyennek tartom a könyv szerzőjét, Papp Zoltán Sándort, annak ellenére, hogy fiatalságának legszebb éveiben mind a két szeme világát elvesztette. Az ilyen kegyetlen csapás a legtöbb embert megtöri, tönkreteszi. A koldus sorsot könyvelték el számára annak a falunak lakói, ahol élete nagy részét töltötte. Nem így történt. Ennek okát részben benne, részben a körülötte alakuló új társadalomban kereshetjük. Vegyük hát sorjába a munka keletkezésének történetét. Beregdaróc kisközség a Tiszaháton, a szovjet határ tövében. E tájon pihentek meg legelébb a honfoglaló magyarok, s a falu nevéből következtetve, királyi vadászok tanyája lehetett a középkorban. Esze Tamás talpasainak egy részét innen verbuválta Rákóczi Ferenc igaz ügyének támogatására. 1848-49-ben ugyancsak a szabadság zászlajára esküdtek, el is vitték a férfilakosságot a cári hadak Kijevig, ahonnan csak egy fél év múlva kerültek elő. A kis falu lakóinak többsége a földesurak, jómódú parasztok földjén cselédként, napszámosként tengődött. Előszó 5 Bevezetés 7 Beregdaróc paraszti társadalma 15 Falusi emberek 17 Kisszolga 17 Szolga 23 Öregszolga 28 Napszámos 30 Gazdálkodóféle ember 47 Gazdálkodó ember 52 Jógazdálkodó ember 62 Nagygazda 68 Bakter 76 Falusi kerülő 79 Kondás 83 Csordás 86 Gulyás 89 Uradalmi emberek 91 Urasági cselédek 92 Urasági pásztorok 117 Summások 168 Beregdaróc néprajza 189 Gazdálkodás 191 Földművelés 191 Állattartás 217 Mesterkedés 225 Fonás-szövés 231 Táplálkozás 245 Népszokások 254 A családi élet hagyományai 254 Az esztendő néprajza 271