A bihari hajdúk pere a hajdúszabadságért

Bocskai Istvánnak a hajdúk letelepítéséről szóló első rendeleteivel még nem oldódott meg az egész hajdúság problémája. Sok rendeletet kellett még kiadni az erdélyi fejedelmeknek, hogy a zászlajuk alatt harcoló nincstelen tömeg sorsát rendezzék. E rendeletek révén a tulajdonképpeni hajdúvárosok mellett az ország különböző vidékein sok kisebb-nagyobb község nyert hajdúvárosi szabadalmat. Ezek közé a kisebb hajdú-telepek közé tartoztak a bihari hajdú mezővárosok is. Az 1692. évi összeirás 21 helységet sorolt fel vitathatatlan hajdú-telepként a megyében. E bihari hajdúság története még ma is kutatóra vár, mert annak ellenére, hogy ,,az idők folyamán letelepített és kiváltságolt hajdúság nagyobbik felét tették ki", sorsukról ma is keveset tudunk. A hajdúk történetével a múlt század óta foglalkoznak ugyan történetíróink, de a bihari hajdúkról századunk elejéig alig vettek tudomást.3 Dolgozatomban e 21 helység közül tíznek a történetével óhajtok foglalkozni. E tíz helység: Derecske, Szalonta, Berettyóújfalu, Konyár, Komádi Báránd, Mezősas, Hajdúbagos, Félegyháza és Kaba ugyanis szerves része volt az Eszterházyak derecskei uralmának. Életük e gazdasági egységen belül folyt. A derecskei uradalom s annak keretében e volt hajdútelepek a nagy birtokadományozások idején kerültek a herceg Eszterházy család tulajdonába, előbb zálog-, majd örökjogon s régi szabadságukért hazánk legnagyobb birtokoscsaládjával folytattak évekremenő küzdelmet. E küzdelem történetét szeretném feltárni. Vizsgálódásaim során természetesen nem kerülhetem el, hogy e helységek életének más mozzanataival is foglalkozzam, bár történetük részletes elemzésébe nem bocsátkozhatom. Ugyanis sok kérdés csupán az uradalom történetének teljes feltárásával válhat világossá. A derecskei uradalom történetének feltárása azonban távolabbi, de már végéhez közeledő kutatás feladata.