A bori halálút regénye

"Palásti László írót és újságírót negyvenegy évesen, 1944-ben hívták be munkaszolgálatra. Egyazon vasúti szerelvényen utazott Radnóti Miklóssal a szerbiai Bor rézbányáiba. Már a megérkezésnél látta, hogy a korábban odaszállított, sárga csillaggal megjelölt munkaszolgálatosok félmeztelenül, kiéhezetten támolyognak, hajnalban indulnak dolgozni, és napnyugtáig követ törnek. Palásti lágernaplójának különlegessége, hogy személyes tapasztalatába az emberi szolidaritás élménye is belefért, s a szörnyűségeket fegyelmezetten, visszafogottan írta le, miként szökésének történetébe sem szőtt minden képzeletet felülmúló kalandokat. Ezáltal válhatott a mű a második világháború történetének kiemelkedő fontosságú forrásává. "