A csapás mentén

Rövid néhány év leforgása alatt immár a harmadik (kis)regényét írja Börcsök László, újabb és újabb szeletét mutatva meg egy, az időben elveszett nagy-nagy családtörténetnek. Az El nem engedték egymás kezét (2013) és Az örökség (2016) után most megjelent A csapás mentén című prózai munkája is. Mindhárom könyvének közös sajátossága, hogy a hol határozottan kibontott, hol sejtelmes homályban hagyott - de élményként mindvégig jelen levő - családi események kapcsán szól a történelemről, hogy azután a történelmi meghatározottság ismeretében mondjon bírálatot a nemzedékek sorsát alakító társadalmi-politikai eseményekről. Börcsök László regényeinek hősei valamennyien áldozatai a történelmi tragédiák terhe és kényszere nyomán formálódó társadalmi valóságnak. Egy bácskai, Tisza-parti város lakói évszázados kisebbségi helyzetben kísérlik meg sorsuk alakítását, tesznek kísérletet arra, hogy háborús pusztítások, hatalmi megtorlások és súlyosan torzult emberi kapcsolatok szövevényes világában valami módon mégis elviselhetővé formálják az életet. Előző két regénye a második világháború, és az azt követő megtorlás okozta traumáktól történő szabadulási kísérletek különböző változatait mutatta meg, A csapás mentén című munkájában viszont már a szocialista társadalom örökségének súlyos terhével viaskodnak a hősei.