A csodaszarvas

Költőink, íróink, néprajztudósaink sokmindent írtak már nemzeti ősregénk Csodaszarvasáról, de ennek mivolta felől senki még eddig tisztába jönni nem tudott; mitöbb, mindabból amit eddig róla írtak az is kitunik, hogy e regebeli csodaállat igazi mivolta felől mindeddig senkinek még csak sejtelme sem volt. E homály főoka pedig az, hogy nemzetünket ma általában nem tartják, a valóságnak megfelelőleg, mai hazája, azaz Magyarország legrégibb őslakosságának és Európa legrégibb muvelt népének, hanem körülbelül egy ezredévvel ezelőtt a Kárpátok Medencéjébe költözött ázsiai, nomád, muveletlen keveréknépnek, amely mai muveltsége elemeit és ezek között mondáit, meséit, regéit is, itt, az őt környező, de tőle merőben idegen népektől vette át. Ennélfogva, aki monda és mesekutatással komolyan foglalkozott is, rendesen vagy nem gondolt, vagy nem mert arra gondolni, hogy mondáink, meséink régi sajátunk volnának és hogy ami ezekben a környező népekéire hasonlít, azt nem mi vettük tőlük, hanem igenis azok tőlünk. Ez okból az esetleg tudományos kutatás tárgyává tett mai monda vagy mese ősalakját nem a nálunk meglévő változatok, hanem a más népeknél meglévők alapján akarták helyreállítani. Így pedig majdnem mindig teljesen megfordított tükörképet látván, nem tudtak eligazodni, vagyis mivel a legtöbb mesét, mondát ősrégi idők óta a bennünket környező népek tőlünk vették át, avagy kialakulásuk után tőlünk örökölték, de ezeket idővel a maguk viszonyaihoz és észjárásához alkalmazván, eredeti alakjukból kiforgatták, ez oka annak is, hogy nemzetünk eredetmondáját sem merték sajátunknak tartani, mert hiszen ehhez többé-kevesbé hasonlók más népeknél is vannak; például a rómaiak eredetmondája, azaz a Hunor és Magornak megfelelő Romulusz és Rémusz testvérpárról szóló monda, vagy Heraklésznek a kerinai aranyagancsú szarvast üzéséről szóló hitrege. Ezért hát Csodaszarvasunk igazi mivoltát sem tudták soha megállapítani. E dolog tisztázása tehát jelen könyvem tárgya.