A diadalmas esztendő I-II.

Az 1948. évi Sztálin-nagydíjat nyerte el ez a forradalmi regény és nagy történelmi freskó, melyben újra találkozunk az Első örömök ismerős alakjaival: Cvetuhinnal, a színésszel; Pasztuhovval, a drámaíróval; Lizával, a polgárlánnyal; Kirillel, a forradalmi diákkal és Ráguzinnal, a munkással. De most már nem fiatalemberek, jellemük, egyéniségük kialakult és éretten válaszolnak azokra a kérdésekre, amelyek elé a nagy forradalom és polgárháború állítja őket. A forradalmár és a munkás válasza persze egyértelmű, a színészt szerelme, lelkesedése és idealizmusa állítja a forradalom oldalára. Pasztuhovban sokáig eldöntetlen harcot vív a két világ, benne is megküzdenek a reakció és a haladás erői; már-már úgy látszik, hogy végleg elbukik, s átszökik az ellenforradalmárokhoz. Ekkor tisztul benne a válság, véglegesen meglátja, hol a helye, és siet vissza a forradalom és az emberiség ügyét szolgálni. A nagysikerű Első örömök folytatása ez, de teljesen önálló regény, a forradalomnak és a diadalmas esztendőnek regénye. Persze, azoknak, akik megismerték és megszerették az Első örömök-et, külön izgalmat és elégtételt ad ez a diadalmas folytatás, a szovjet-orosz irodalomnak ez a máris klasszikussá vált remekműve.