A droghasználat szociális kontextusa

Ma már szinte mindenki számára közismert, hogy a droghasználat társadalmunk és korunk egyik legsúlyosabb problémája. A 90-es évtized egyszerre volt e problémahalmaz kiteljesedésnek, expanziójának időszaka, ugyanakkor a vele való törődés és egyáltalán a kérdéskörrel való foglalkozás legalizálódásának és legitimmé válásának korszaka. A téma manifesztációja azt eredményezte, hogy széles körben elindult a drogproblémák kutatásának, illetve kezelésük módjainak, a hatékony megoldási modellek keresésének programja. Ennek eredményeként ma elmondható, hogy a korábbiaknál lényegesen gazdagabb adatbázisra épülő empirikus ismerettel rendelkezünk a drogproblémákat illetően, viszonylag jól (és kevésbé sikeresen) szervesült megelőzési programok működnek az iskolákban és más, fiatalokat ,,elérő" intézményekben, karakteressé vált drogpolitika szabályozza a fogyasztást, megszületett a nemzeti drogstratégia, megfogalmazódtak azok az értékek és törekvések, amelyek a droghasználók egészségügyi és segítő támogatását hivatottak szolgálni, olyan képzések indultak el, amelyek keretében kompetens szakemberekké válhatnak olyanok, akik küldetésüknek tekintik, hogy drogfogyasztó társaikon segítsenek. Az elmúlt évtized eredményei tehát mérhetők, jelentősek, ha nem is minden tekintetben kielégítőek. Az eredmények mellett azonban számot kell adnunk arról, hogy ezen időszak alatt a rendszeres droghasználó személyek száma a becslésen alapuló kutatások szerint megtízszereződött. Joggal merül fel a kérdés, hogy a minden kétséget kizáróan eredményként értékelhető jelenségek valóban vívmányok-e akkor, ha általuk nem csupán csökkenteni nem sikerült a droghasználók számát, de többszörös növekedést kellett mellettük elszenvednünk.