A féltékenyek I-II.

Részlet a könyvből: Levél, utazás A levél egy nyomtatvány és egy újság között feküdt, az íróasztal közepén. Péter öt óra után ért haza, még sütött a nap; az ápriliseleji, rosszindulatú és megbízhatatlan napsütés, amely itt a hegyek között hideg, színpadias világítással kente be a tavasz tüneményeit; az ember két hete úgy érezte, mintha közreműködne egy hazafias népszínműben. .Végigment az üres szobán, messziről megnézte a levelet, megismerte az írást és tudta, rögtön tudta. Még mindig azt a csontszínű levélpapírt használta Anna, s lila tintával írt, gömbölyű és tétova betűkkel. Az ebédlőajtóhoz ment és beszólt: ,,Edit". De Edit ilyenkor a tó-parton jár a kutyákkal. Megállt a lépcső alján, hallgatózott, az emeletről a bárónő írógépének kopogását hallotta. A bárónő gyorsan írt, majdnem oly gyorsan, mint ahogy beszélt. Aztán elakadt a gép zöreje, valami történt fönn, egy szobában, egy agyvelőben, a bárónő tétovázott, talán nem jutott egy szó eszébe, talán megrettent felelőtlen cselekedetétől, az írástól, s mint a gyilkos véres tette közben, egy pillanatra mégis elszörnyülködött.