A folignói Rózsa

Könyvkötő által újrakötve. Kiknek írtam meg Folignói Angela életét? Nem az élet csöndes, megelégedett zarándokainak, akiknek napjai simán és zavartalanul peregnek le a végtelenbe, vagy akik odaadó, szelíd jámborságban élik napjaikat a Gondviselés oltalma alatt és engedelmesen simulnak bele az Isten terveibe. Nem ezekre a boldogokra gondoltam, akiknek lelkét a nagy katasztrófák vihara sohasem dúlta fel, de a halál gőgös fiaira sem, akik elzüllöttek az atyai háztól. Nem a hűséges gyermekekre gondoltam, sem pedig a tékozló fiúkra, hanem azokra a szegény emberekre, akikkel tele van a világ, a boldogságot keresőkre, a soha meg nem nyugvó vándorokra, a soha ki nem elégülő éhezőkre, akiknek forró a szívük és tele vannak rejtett vágyakkal és százszor is elmennek a boldogság mellett, de nem látják meg, nem veszik észre, mert valami rendkívüli dolgot keresnek, a boldogság pedig oly egyszerű, oly közelfekvő. Ezeknek írtam meg Folignói Angela életét, hogy ha a csalóka álmok kergetésében eltöltött ifjúság után minden hiába, a boldogságot sohasem találják meg azon az úton, amelyen eddig jártak - higgyenek Isten kezének őrködő oltalmában és hűséges atyai szívében, amely meghallgatja őket abban a percben, amelyben kérik.