A francia irodalom

A kiadói papír borító szélei, sarkai enyhén kopottak. ELŐSZÓ A francia irodalom nem szorul népszerűsítésre Magyarországon. Évtizedek óta több francia regényt olvasunk, mint magyart, s a magyar színműíróknak az utolsó tíz-tizenöt esztendőben történt nagy előretörése sem igen csökkentette színpadjainkon a francia behozatalt. Általános tájékoztatást nyujtó francia irodalomtörténetek is forognak a magyar közönség kezén: Strachey és Saintsbury kis művei, meg a világirodalomtörténeti művek francia részei. Az én kis könyvem anyagban nem adhat többet ezeknél: legföljebb annyiban, hogy a legutolsó évtizedek irodalmáról, az "aktuális" könyvekről és kérdésekről is beszámol. De, őszintén szólva, csupán az aktualitások kedvéért nem vállalkoztam volna arra a feladatra, hogy két-háromszáz oldalon beszéljek egy ezeresztendős, hallatlanul gazdag és értékes irodalomról - vagyis röviden összefoglaljak olyan dolgokat, amelyeket úgyszólván minden művelt ember tud, s ha éppen nem tud, megtalálhat máshol is.