A francia irodalom főirányai

Részlet a könyvből: Mikor a francia nemzet Galliában a római civilizáció romjain létrejött, ugyanabban az időben lassankint egy új nyelv is fejlődött ki. Ez a nyelv, ámbár nagyon sokféle hatások érvényesültek a francia nemzetiség kialakulásában, egyszerü eredetű volt. A francia nyelvkincs minden szava, nagyon kevés kivétellel, egyenesen a latinból származik. A római kor előtti kelták befolyása csaknem észrevehetetlen,a frank hódítók révén bejutott szavaknak a száma sem megy többre néhány száznál. Nyilván ennek tulajdonítható, hogy a francia irodalom tökéletesen homogén jellegű s a francia nyelv géniusza egyedül latin gyökerekből sarjadván, az egyszerűség, egységesség, világosság és mérséklet irányában fejeződik ki az irodalomban is. E tulajdonságok némelyik nyilvánvalóan látható, a ránk maradt legrégibb francia irodalmi művekben is: Chansons de Geste. Ezek a költemények az elbeszélő versek számos csoportjából, vagy ciklusából állanak. Valószínűleg a tizenegyedik és tizenkettedik században jöttek először létre; aztán tovább alakultak, az ismétlés, átdolgozás és végül lehanyatlás különböző formáiban, a középkoron át...