A gótika és a Távol-Kelet (A művészet története)

olvasatlannak tűnő. A gótikus stílus eredetileg építészeti irányzatként jelentkezett Franciaország szívében az Ile-de-France-on. Innen sugárzott szét szerte Európába a XII. század elején. Terjesztői szerzetesek voltak: kolostoraik, a középkor e kulturális centrumai lassan behálózták a keresztény Nyugatot, s nagy hatással voltak művészetére. A gótikus katedrálisok jellegzetes tornyaikkal, a támpillérek és oszlopok erdejével, pompás üvegablakaikkal s tobzódó ornamentikájukkal az európai civilizáció jelképeivé váltak. A középkor művészetéhez hozzátartozik a névtelenség: az építőmesterek, a szobrászok, a miniátorok személye már régen feledésbe merült - nagy neveket hiába is keresnénk tehát e kötetben. Az egykorú keresztény művészet bemutatásával párhuzamosan könyvünk beszámol a középkor keleti és kelet-ázsiai művészetéről is. Egy kötetbe kerültek a chartres-i székesegyház csodálatos szobrai, a színpompás kódexillusztrációk, az oltárképek bájosan tartózkodó, korai Madonna-ábrázolásai, a gótikus iparművészet remekei, valamint az indiai, az iszlám, a perzsa, a kínai és a japán művészet gazdag szimbolikájú emlékei a Tádzs Mahaltól a Szung-kori kínai kerámiatárgyakon át a japán fametszetekig. Ami talán mégis közös nevezőre hozza ezeket az egymástól stílusukban olyannyira különböző műremekeket, az a kimagasló művészi teljesítmény.