A gyógyító beszélgetés

Az orvostudomány szédítő fejlődése sem feledtetheti legősibb gyógyító eszközünket, a lélekgyógyászatot, mai kifejezéssel élve a segítő kommunikációt. Sőt, napjainkban az orvoslás lélektani vetülete egyre fontosabbá válik. Egyrészről szaporodnak a lelki betegségek, vagy legalábbis egyre többen keresnek segítséget pszichológiai természetű problémáik miatt. Másrészről viszont egyre több adat szól amellett, hogy a betegségeket - beleértve még a daganatos elváltozásokat is -, lélektani úton is befolyásolhatjuk. Nem mindegy tehát, hogy az orvos miként bánik a pszichológiai folyamatokkal, miként tudja alakítani az orvos-beteg kapcsolatot úgy, hogy képes legyen a lelki erőket is mozgósítani a gyógyulás érdekében. Első alkalommal adunk az orvostanhallgatók kezébe pszichoterápiával foglalkozó művet, amely segít eligazodni ezen a meglehetősen szerteágazó tudományterületen. A munka alapvető célkitűzése az volt, hogy a sokféle pszichoterápiás iskola és módszer útvesztőjében egy olyan szemléletet alakítson ki, amely a gyakorló orvos szempontjait követi, s a sokféleség mögött az egységet és általánosat próbálja megvilágítani. Ezért szerepel nagyobb hangsúllyal a humanisztikus lélektan, ezen belül Carl R. Rogers megközelítési módja. Mindazok számára, akik a tudományos megalapozottságú tényekhez ragaszkodnak, könyvünk kísérleti lélektani anyagot is tartalmaz. Ennek megértése előzetes ismereteket tételez fel, amelyeket a hallgató az orvosi lélektan tárgyának keretében elsajátíthatott. A kötetben összefoglalt ismeretanyag magában foglalja a mintegy két évtizede folytatott pszichoterápiás oktatás tapasztalatait is. A szerző Neurózistan és pszichoterápia című - nem kötelező - kollégiuma hagyományt követ. A kollégium elnevezése Dr. Klimes Károly, egyetemünk néhai nagynevű tanárának azonos című kurzusaira nyúlik vissza, akitől a szerző maga is tanult, s az iránta érzett tiszteletből adta saját kollégiumának is ezt a címet.80-as évektől a Pszichiátriai Klinikán posztgraduális oktatási programokat kezdeményeztünk, amelyek ma már a hazai pszichoterapeuta-képzés egyik bázisát alkotják. Tanfolyamainkon e könyv a pszichoterápia alapjainak elsajátítását segíti elő. Jó szívvel ajánlom e munkát azoknak, akik az orvosi hivatásban nem csupán tudományos technológiát látnak, hanem a gyógyító tevékenységet humán gyakorlatként kívánják művelni. Egyúttal köszönetet mondok munkatársaimnak, volt és jelen tanítványaimnak, akik érdeklődésükkel, lelkesedésükkel, olykor bíráló megjegyzéseikkel segítették e munka létrejöttét.