A háború és a béke jogáról I-III.

GROTIUS, Hugo /de Groot/ (1583, Delft - 1645, Rostock): németalföldi teológus, író, politikus és jogász, az újkori politikai irodalom egyik megteremtője. Leiden és Orleans egyetemén filozófiát, teológiát, klasszikus nyelveket és jogot tanult és 1598-ban diplomáciai szolgálatba lépett. Már fiatal éveitől írt tragédiákat, történeti munkákat és antik szerzők műveit rendezte sajtó alá, 1601-ben pedig a Németalföldi Államszövetség hivatalos történetírójává nyert kinevezést. Mint a remonstráns teológus, ¤ J. Arminius híve 1618- ban börtönbe került; fogsága alatt írta meg a háború és a béke jogáról szóló nagy munkáját, amely az újkori természetjogi szemlélet és a modern nemzetközi jog - ¤ F. Vitoria és ¤ G. Vasquez korábbi munkáira támaszkodó - elméleti alapvetése. Franciaországi emigrációja idején, 1635-ben vállalta el Svédország képviseletét a párizsi udvarnál; erről a megbízatásáról lemondva, utazás közben, Rostockban érte a halál. Teológusként G. kényszerből elhatárolódott ugyan az arminiánus és soziniánus eszméktől, ám mindvégig vallotta az emberi akaratnak az isteni kegyelemmel való együttműködése szükségességét, a krisztusi megváltás önmagában való elégtelenségét az üdvösséghez. A keresztény hit igazságairól értekező teológiai fő művében a pogánysággal, a zsidó és a muszlim hittel szemben a kereszténység természetes igazsága és magasabbrendűsége mellett hozott érveket, bibliai kommentárjaiban pedig filológiai és történeti érvek alapján igyekezett értelmezni a szent iratokat. A politikai hatalomról és a nemzetközi jogról írva a népszuverenitás, a zsarnok ölés eszméje mellett foglalt állást és vallotta a népek és vallások közötti kiengesztelődés eszméjét.