A halál hitvese

E verses-grafikai album két nagyon fiatal ember együttes munkája révén jött létre. Éva a Vajdaságban született, de új hazát kellett keresnie családjával. Kitűnő szerzőtársra talált Andrea személyében, akinek illusztrációi hűen tükrözik a versek mondanivalóját. A költőnő fiatalságát messze felülmúló élettapasztalatról ad számot; jellemző rá az összetett érzelmek, viszonyok nagyon szemléletessé és könnyen érthetővé konvertálása. A honvágyat általában nehéz megfogalmazni, de Éva számára magától értetődő: "Hol messze éltem egykoron, Ott csend van; oda gyerekkorom." Képes rátapintani minden gonoszság, érzéketlenség gyökerére: "Az együttérzés és szeretet lassan kihal, De nem hallhatjuk, mert túl nagy a zaj!" Hihetetlen tömörséggel, néhány szóval tökéletesen érzékeltetni tudja az öregedés folyamatát: "Múló évek, Tűnő fények, Kezemen a ráncos évek." Felhívja figyelmünket sok gondunk alapjára: "A távolság nem nagy, Csak megtenni félünk." Az élet e sorsdöntő kérdésein kívül találkozunk a kötetben szerelemmel, nehéz, de reményteljes jövőképpel, lírai hangvételű természetleírással, s mindezek szemléletes grafikai megjelenítésével.