A halottaknak nem fáj

Bikov sok vitát kiváltó regénye nem háborús kalandokat rögzít. A történelem egyik legsúlyosabb fordulóját rajzolja meg, egy generáció nehéz, problémákkal terhes életútját, az igazság és emberség szenvedélyes, nemes indulatával. Húsz évvel a háború befejezése után a regény hőse, a rokkant frontkatona, Vasziljevics alhadnagy váratlanul találkozik valakivel, aki a háború idején mint hadbíró ártatlan embereket küldött a halálba. A találkozás megrázó emlékeket kavar föl az egykori katona lelkében, megelevenedik előtte a múlt, barátainak pusztulása, azok a tragédiák, amelyeket a gyáva, minden parancsot a maga bőrének mentése érdekében végrehajtó hadbíró idézett elő. Vasziljevicsnek mintha újból számot kellene adnia önmaga előtt mindenről, ami azokban a napokban történt, amikor a hősiességgel és tragikummal teli események viharos gyorsasággal követték egymást. Vannak tragédiák, amelyek megtisztítanak, s megerősítik szívünket. Bikov fordulatos könyveiből ezeket a tragédiákat ismerjük meg.