A hatalom - A legitimitás elvei a történelemben

Guglielmo Ferrero olasz történész, filozófus, regényíró és publicista az 1870-es generációhoz tartozott, akárcsak Paul Valéry , Léon Blum és Ady Endre. Egyik első könyve, az Ifjú Európa (1897) egyaránt ösztönözte James Joyce-t és Szabó Ervint. Utolsó könyve, a Genfben franciául írt és New Yorkban 1942-ben franciául kiadott A hatalom. A genfi száműzött e könyvét Franciaország lerohanása után, az angliai légi csata idején fejezte be, amikor sokan, így a szerző is, tartottak attól, hogy a németek megszállják Svájcot. A hatalom szokatlan, szabálytalan, vegyes műfajú alkotás: napló, önéletrajz, történeti tanulmány, történetfilozófiai érteke-zés, vitairat. Napló, mert utal a megírás időszakának esemé-nyeire: "...Anglia felébredt megint, ez alkalommal az ég min-den sarkából rázúduló bombazáportól." A hatalom önéletrajz, mert utal a szerző életének néhány fontos eseményére: tanulmányaira, utazásaira, tapasztalataira, felismeréseire (elsősorban a legitimitás alapvető fontosságának megértésére) - és tévedéseire. A hatalom történeti tanulmány, mert Nyugat-Európa, elsősorban Franciaország, Olaszország és Svájc történetét tekinti át a XVIII . század második felétől a megírás időpontjáig, 1940-41 teléig. Az 1940-es francia összeomlást végső soron az 1789-es francia forradalom következményének tekinti. A hatalom történetfilozófiai esszé, mert a legitimitás problémájával foglalkozik , azaz az uralkodáshoz és az irányításhoz való jog igazolásának elveivel. A hatalom a trilógia befejező kötete.