A hattyú krónikája

Sodró ritmusú, magával ragadó történet szerelemről, barátságról, a felnőtté válás nehézségeiről egy olyan társadalomban, amelyben két világ, két gondolkodásmód, a Kertek világa és az üzleti világ küzd egymással. Ez a küzdelem a Jó és a Rossz harcának kozmikus allegóriájaként is olvasható. Poétikus mű, melynek cselekményébe álmok, legendák, tündérmesék szövődnek, a valószerű és a különös közti határok eltörlődnek. A regény a Kertek utolsó generációjának a történetét beszéli el a főszereplők Rose-Diane és Séréno, a természet nyugodt harmóniájában nevelkedő testvérpár, valamint az üzleti világ kalmárszelleméből kiábrándult, s a Kertek világához csatlakozó Lucotte váratlan fejleményekben, meglepetésekben és változatos kalandokban gazdag sorsát követve. A király a kereskedőkkel szövetkezve rendőrállamot hozott létre a Kertek művelőinek elpusztítására. A két világ közti végső ütközetben a Kertészekhez csatlakozott a faunok, tündérfiak és manók serege is, elözönlötték a várost, kinyitották a börtönkapukat, és kiragadták övéiket a rájuk váró, kegyetlen halálból. A pénzcsinálók fölött aratott győzelem azonban csak ideiglenes lehetett, a Kertek kultúrája megszűnt világgá vált. Ám ha elhagyjuk a betonrengeteget, sövényekkel körülzárt, bejárat nélküli kertekhez és házakhoz érünk, ahol békében élnek a Kertészek, a tündérfiak, a faunok és az édesvízi szirének az Idős Úr és a Kertek Asszonya bölcs kormányzása alatt.