A hazugság mindennapi életünkben

A hazugság mindennapi életünk szerves része. Megszoktuk, nélküle nem is létezhetünk. Hazugság nélkül megállna az élet. Nem működnének a hivatalok, ellehetetlenülnének az emberi kapcsolatok, megállna az ország. Megszűnnének a barátságok is, széthullanának a családok, elmagányosodnának az emberek. Tömegessé válna az öngyilkosság, frusztrált és dühös emberek rohangálnának mindenütt, akik gyilkos dühvel néznének egymásra... Önvédelmi reflexeink arra kényszerítenek, hogy az őszinteséget, a nyíltságot csak addig gyakoroljuk; amíg azzal nem ártunk magunknak, családunknak, szeretteinknek, nem veszélyeztetjük érdekeinket. Az ötvenes években, amikor a politika folyamatos sikerpropagandával igyekezett a saját és a rendszer nagyszerűségét bizonyítani, a rémhírterjesztést egyenesen hazaárulásnak nevezte. A hatalom mindig maga döntötte el, hogy mi az, amit rémhírnek minősít, és mi az, amit nem. Amikor Salvador Dalitól megkérdezték, mi a különbség egy valódi és egy hamis Dali-kép között, a mester tőle megszokott módon ezzel a bon mot-val válaszolt: "Egymillió dollár"