A hegyköz földművelése

A magyar paraszti földművelés néprajzi, gazdaságtörténeti kutatása a kisebb cikkeken, nagyobb tanulmányokon kívül néhány önálló és többé-kevésbé teljességre törekvő munkát is fel tud mutatni. A kutatás földrajzi elosztása azonban nem egyenletes. Míg az Alföld földművelését meglehetősen ismerjük, addig lényegesen kevesebbet tudunk a kiterjedt magyar középhegységek földműveléséről, melyek már csak azért is különös tanulságokat rejtenek magukban, mert keleten és északon a kárpáti, nyugaton az alpi gazdálkodáshoz kapcsolódnak. Ezért esett választásom az abaúji Hegyközre, mely fekvésénél, klímájánál fogva különösen érdekes eredményeket ígért. Kutatásomat az 1960-as évekig - a termelőszövetkezetek megalakulásáig - végeztem, mert akkor olyan, nem a természeti környezet által megszabott változások következtek be a tájegység földművelésében, ami nem biztos, hogy a jövőben felhasználható tapasztalattal és követendő útmutatással szolgálná az egyéni gazdálkodáshoz visszatérő hegyközi embereket. Az értékelt gazdaságtörténeti és néprajzi anyagból világosan kiderül, hogy a Hegyköz klímája, földje földművelésre kevéssé alkalmas, és nem fizeti vissza azt a hatalmas munkát, amit belefektetnek. A történeti adatok arról tanúskodnak, hogy az erdő hasznán kívül az állattartás és a gyümölcstermelés biztosított itt szerény megélhetést a lakosságnak. Azokban a korszakokban, amikor az állattartás fellendült, a lakosság életszínvonala is emelkedett, és a földművelés területén is javulás következett be.