A hídember képekben

Egy forgatás emlékképeit tartja kezében a Kedves Néző. Werk- és jelenetfotókat. Egy film készítése sokban hasonlítható egy expedícióhoz: Valakinek a képzeletében felsejlik a meghódítandó terület. Tervet készít, támogatókat, társakat, pénzt, eszközöket szerez, és hosszú előkészületek után sokadmagával nekivágnak az útnak, amelyről aztán felfedezésekkel, tapasztalokkal, kincsekkel térnek vissza. Ezeket azután rendszerezni kell, el kell választnai a hasznosat a haszontalantól, birtokba kell venni mindazt, amit az expedíció mint értéket feltárt. De bármilyen sikeres is egy expedíció, bármilyen hosszú távú hatása is legyen vagy bármilyen kudarcba is fulladjon, a legérdekesebb, legizgalmasabb része az, amikor úton van az ember. A filmkészítésnél ez az út: a forgatás maga. A Hídember expedíciója évekkel ezelőtt kezdődött, és bizonyos értelemben abban a pillanatban ér véget, amikor Ön kezébe veszi ezt a kis albumot. Széchenyi István neve a film elkészítése során e film megálmodói, támogatói, alkotói és megvalósítói számára minden pillanatban az "erőn felüli", a "szinte lehetetlen" megvalósíthatóságának szinonímája volt. A terv, hogy Széchenyi koráról és életéről egész estét betöltő játékfilm készüljön minden értelemben túlzónak tűnt. A magyar filmipar helyzete semmiképpen sem kedvezett egy ilyen nagyszabású vállalkozásnak.