A hittől az eszméletig

E kis könyvben az utóbbi években írt elméleti jellegű kísérleteimet gyűjtöttem össze. Egyik-másiknak közvetlenebb bölcseleti vonatkozásai is akadnak, mégsem merem azt állítani róluk, hogy filozófiai esszék lennének. Bölcseleti érintettségük ugyan nyilvánvaló, de hiányzik belőlük az az elvonatkoztató módszeresség, mely a dolgok filozófiai megközelítéséhez szükséges. írástudóként e századvégen föl kellett ismernem, hogy a mindennapok kérdéseit, korunk kérdésességeit az elméletet s így a filozófiát megkerülve nem lehet megragadni. Mint publicista, vagyis közíró, mint az irodalmi újságírás gyakorlója, ezekben az írásokban is a tágan értelmezett időszerűségre törekedtem. Csak éppen azon voltam, hogy amit az idők a kezem ügyébe sodornak, arról ne csupán az alkalom nyújtotta lehetőségek kibetűzésére szorítkozva írjak. Alkalmi írásokról van szó, de olyan értelemben is, hogy az alkalom, mint a szellemi készenlét körülménye, lehetőséget teremt az alkalmiság meghaladására. Talán éppen ebben lelhető fel az elméleti publicisztika létjogosultsága: a gyorsuló idő, az információrobbanás korszakában a mindennapi élet egyre bonyolultabb, egymást fedő, egymásra rétegződő közvetlenségeink mozgó halmazába nyúlva fölmutatni az alkalminak tetsző jelenségek mögött szervesedő összefüggések rendszerét Akár csak eszméltető minták alakjában is. - Egy könyv, egy évforduló, egy kortárs őrszellem halála: a publicista számára mindmegannyi alkalom az összefüggések elméleti kitapintására; alkalom az elmélet alkalmazására; lehetőség arra, hogy olvasóinak alkalmat teremtsen a tudomásulvételen túl az eszmélkedésre, a továbbgondolásra, sémák, előítéletek, nézetrendi rögzöttségek lebontására. A gyors jelzés e műnem törvényjellegű sajátsága, erénye is, ha az, aki műveli, a gyors reagálást nem téveszti össze a felületességgel. Alighanem e bűntől óvakodva próbálkoztam meg néhány esszében valamely kérdés vagy kérdéskör alaposabb kidolgozásával. De még ezek is magukon viselik a jelzéstechnika jegyeit.