A hunok és nagykirályaik

A könyv szerzője az ős- és koratörténet professzora a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Neve szakkörökben bronzkori és népvándorlás kori régészeti kutatásaiból, e két korszak településein, temetőiben végzett több évtizedes ásatásaiból ismert. Az egyetemen 1954 óta tart előadásokat mindkét korszak régészetéről, történetéről. Hunokról írott könyvének célkitűzése az írott és a régészeti források összekapcsolása, egybefűzése volt, amennyire ez csak lehetséges. A könyvben nincs szó olyan eseményről, amely ellentétben lenne a régészet tanúbizonyságával, s megfordítva: nem tárgyal olyan régészeti leletet sem, amely ne volna beilleszthető a hunokról és korszakukról egyre valósabb történeti képbe. A könyv ezért nem új hipotézis a hunokról, hanem máig terjedő ismereteink összefoglalása. Erőssége a Szerzőnek, hogy a késő antik-korai középkor történelmi tudományában is otthonos. A régészet eredményeit - kivált elméleteit - nem kellett ellenőrzés nélkül átvennie, mivel gyakorló régészként a leleteket és a hozzájuk kapcsolódó szakirodalmat jól ismeri. Ugyanakkor otthonosan mozog az írott forrásokra támaszkodó történettudományban is, lévén maga is történeti munkák szerzője és szerkesztője. Bóna professzor az európai népvándorláskor történeti és régészeti művelésében eddig a langobárdok pannoniai korszakáról írott műveivel, valamint az avarokkal kapcsolatos munkásságával volt jelen. Mint könyve előszavában elárulja, mindezek közben három évtizeden át a hunokról szóló nagy munkáján dolgozott - az eredmény a könyv, melyet az Olvasó most a kezében tart. Bóna István több nemzetközi régészeti szervezet állandó bizottságának tagja, s egy évtizede a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Bizottságának elnöke.