A játékos asszony

Részlet a könyvből: Rágyújthatok, főorvos úr?... Köszönöm... Azóta, hogy öngyilkosságomat követően a Korányiból idehoztak, ez az első cigarettám. Sose hitem volna, főorvos úr, hogy meg lehet szokni: az ember nem akkor gyújt rá, mikor kívánja, hanem amikor engedik. Mint ahogy lassan kezdem megszokni ezt az egészet itt. Surinyák elvtársat, az elhárítós kádert, aki naponta ötször is kétségbeesetten bekiabál az ágy alá: értsék meg, uraim, hogy ártatlan vagyok; Kugel urat, a budaörsi bolgárkertészt, aki csak a fal mellett és csak osonva közlekedik, hogy meg ne lássák az izraeli repülők; Pista bácsit, az életfogytigos gyilkost, jelenleg Mária Terézia szexuális orvosát, aki egy cigarettáért rímbe szedett ordenárét szaval az ágy tetején a felséges asszony lábközi kalandjairól a huszármentés testőrökkel, meg a többi elmegyógyítást, szóval az egész bolondériát kezdem lassan megszokni, főorvos úr. Gondolom, hogy ebben a vizsgálószobában mindenki normálisnak esküszi magát. De tessék elhinni: én biz' isten nem vagyok bolond. Én csak peches vagyok. Szerencsétlenül peches, főorvos úr.