A kántorék annuskája

ELŐSZÓ Tikkadt nyári alkonyat csendjében ül együtt az ezüstfehérhajú méltóságos asszony s a fiatal, nevetőszemű ujságíró az egyik leánderes és orchideás füredi villa megejtően szép terraszán. A nap lement már, a hold még nem jött fel. Az ózondús nyári alkonyat tobzódása, idegbizsergető percei ezek. Hasonlatosak azokhoz az édes, izgalomteli pillanatokhoz, mikor az érett, karcsú, szép leány a báliruhája felvételéhez készülődik, amelyben a varázsos éjtszakába akarja belopni a felkelő napot... Mikor az élet nevető igéreteinek beváltásában bizakodik s a homályon át csak a boldogság kacagó és fényes karjainak lágy ölelését érzi... Köröttük néma nyugalom. A platánok szürkefoltos törzsei, mint évszázados lovagvárak oszlopai, nyúlnak felfelé. Az égből itt-ott csillanik elő egy-egy alig villogó kis csillag udvaraként az égbolt homályba vesző sötétkékje. A strand felől halkan, elmosódottan ütődik fel néha valamelyik életvidám, szerelmes kislány kacagása... Vissza TARTALOM Előszó az óriás platánról s a kis muskátliról 3 Az első barát 7 Szürke napok 10 Napfény a tükörben 14 A csúf vizsgaintézmény 23 Menyasszony a faluban 29 A Tardoss Mici vőlegénye 33 Mikor a hazafelé jövők távolodnak 37 Karácsonyi meglepetés 47 Estély, amelyen hajnalodik 53 Diagnózis 60 A becsületes Szerdahelyi 63 Az elhagyott menyasszonynál 68 A Micike meg a Gábor 72 A levél 75 A kellemetlen harmadik 79 A Gábor eljegyzése 83 A Kálmán igérete 90 Akiről tudni sem szabad 93 Az édesanya vágya 96 S primícia 100 A legjobb barát 104 Bánó Katica 107 El a fővárosból 111 Kevén 115 A szerep 122 A főpróba 127 Az előadás 132 A babócsai várúr 138 Akit várnak 142 A kevei mandátum 147 Jön az autó 157