A keresztény egyház története IV. kötet - A középkor egyháza

A középkor Egyháza a kereszténységnek a 11. századtól a 15.-ig terjedő történetét öleli fel. Ez az időszak sok tekintetben a kereszténység fénykorának nevezhető. Az egy ezredév előtt elvetett picinyke evangéliumi mustármag sem azelőtt, sem azóta soha nem látott színpompás virágzásba borult. Nincs még egy korszak, mely a krisztusi tanításnak olyan átütő erejét mutatná az élet minden vonalán, mint a középkor. Nem is csak az egyház-, hanem a világtörténetben is egyedülálló a kereszténységnek ez a mindent birtokbavevő, mindent átható, magához idomító szellemi és gyakorlati sikere. A középkor Egyháza a keresztény eszme egységes, diadalmas és áldásos uralmának szinte páratlan sikerű megvalósítója. A kor jellegzetes vonásai között első helyen áll a keresztény gondolat érvényesülése. Mindama jónak, szépnek és nagyszerűnek, ami e korból sarjad, nem tisztán emberi és természeti a termőtalaja, hanem elsősorban a hit világa az, amely a középkor emberét irányította. Van árny, félszegség, bűn e korban is bőven. De ennek forrása sohasem a hitnek tudatos tagadásából, nem a rossznak szándékos akarásából fakad, hanem az emberi gyöngeségnek, szenvedélynek soha ki nem irtható adottságaiból és az előző kornak még átöröklődött barbár nyerseségéből.