A keresztény társadalomelmélet alapelvei

A klasszikus keresztény bölcselet, elsősorban Aquinói Szent Tamás elvei alapján igyekeztem e könyvben megrajzolni a társadalom képét, amint az a mélyebben fekvő okok, a lényeggel adott célok, az értékek megragadására törekvő tekintet előtt megjelenik. A könyv célja nem a múltban feledkező történeti emlékezés, hanem a mult értékeinek a mai emberhez való eljuttatása. Az elvek, melyekre rendszeres egységre törekvő áttekintésünket építettük, a társadalmi kultúránkat megteremtő szellem maradandó értékű megállapításai, melyek szilárdságuk mellett hajlékonynak bizonyulnak a társadalmi fejlődés követelményeinek a kielégítésére is. A keresztény bölcselet nemcsak történeti jelentőségű, hanem élő rendszer, mely képes folyton új tudásanyagot befogadni s az elvi igazolás kritikáján átszűrve értékesíteni. Korunk súlyos társadalmi válságában, melynek mélyén a korlátlan érvényesülést követelő önérdek s az egyént megsemmisítéssel fenyegető tömeg-szellem ellentéte feszül, nem merülhet feledésbe az a társadalmi rendszer, mely a keresztény kultúrlélek önmagára eszméléséből született s mely a közösségi tudat ébrentartása mellett a személyiség jogait is biztosítva, ma a jobb jövő, a kiengesztelődés és kibontakozás útját hivatott megjelölni. A problémák szinte átláthatatlan tömege mellett nem bocsátkozhattam a részletkérdések megvitatásába, fő törekvésem arra irányult, hogy szilárd elvi alapvetést adjak, tudatában annak, hogy a gyakorlati szociális munkának is az elvi tisztánlátás nélkülözhetetlen előfeltétele. Kedves kötelességemnek érzem, hogy Schütz Antal egyetemi professzor úrnak, valamint Mihelics Vid és Ibrányi Ferenc egyetemi magántanár uraknak a munka kéziratának átolvasásáért s észrevételeik közléséért ezen a helyen is köszönetet mondjak. Budapest, 1938 március 7-én, Aquinói Szent Tamás napján