A király és kormányzója

1921. október 23-án csatazajtól volt hangos Kelenföld és környéke: IV. Károly magyar király hívei csaptak itt össze a Horthy kormányzóhoz hű katonai alakulatokkal, melyek mellé puskaport sosem szagolt műegyetemisták is verbuválódtak. - A király Budára tartott, hogy újra elfoglalja a trónt - ekkor még nem mondták ki a Habsburg-ház trónfosztását-, a nemrég megválasztott kormányzó azonban ellene szegült a királyi szándéknak. A csetepaté kimenetele nem volt kétséges: a harc nem a helyszínen, hanem a nagypolitikában dőlt el; a kisantant árgus szemekkel figyelte a gyűlölt Habsburg minden lépését, s a nagyhatalmak politikusai közül sem állt ki senki nyíltan Károly király mellett. A felesége révén Habsburg-rokon Boroviczény Aladár cs. és kir. diplomata, IV. Károlynak bizalmasa és haláláig hűséges híve, érdekfeszítően és hitelesen, de bevallottan királypárti elfogultsággal beszéli el az események krónikáját, belefoglalva a királyi pár svájci emigrációjának, a kétszeri visszatérés előkészítésének, a kalandos repülőútnak, a csatát követő eseményeknek a történetét. A tragikus eseménysor nemcsak az ország, hanem egész Európa, de kivált a szomszéd államok közvéleményét is alaposan felkavarta. Az önmagában is roppant érdekes és szomorúan tanulságos írásművet az eseményekben fontos szerepet vállaló gróf Andrássy Gyuláné és Boroviczény Aladárné visszaemlékezései egészítik ki. A korabeli képek, családi és egyéb dokumentumok szemléletesen gazdagítják a nem mindennapi történetet.