A kommunikációs tér filozófiája

A jelentés-szkepticizmus a 20. század közepétől, különösen Wittgenstein és Quine, majd Putnam és Kripke munkásságának eredményeképp került a nyelvfilozófusok érdeklődésének előterébe. E nevek kapcsán a szkeptikus érvelés három alapvető irányvonala rajzolódott ki: Quine-nak a fordítás meghatározatlanságáról szóló érve (1960); Putnam skolemizáló kételye (1980); Kripke Wittgenstein-olvasatából kifejtett szabály-szkepticizmusa (1982). Jelen kötet ez utóbbival foglalkozik. Wittgenstein a szkepticizmus olyan formáját fedezte fel, melyet Kripke a legradikálisabb és legeredetibb szkeptikus problémának tart. E problémát Kripke paradoxon formában fogalmazta meg, új megvilágításba helyezve és újratematizálva a realizmussal kapcsolatos lehetséges álláspontokat, komoly zavart okozva az igazságfeltétel-elméletekben, az erre épülő szemantikában, s a referencia kérdéskörét sem hagyta érintetlenül. A kötet Donald Davidson filozófiájának keretei közt vizsgálja a Kripke-Wittgenstein-féle szabály-szkepticizmus feloldási lehetőségét. A mű címét adó A kommunikációs tér filozófiája Davidson filozófiájának az a része, amelyre alapozva (elsősorban a háromszögelési, valamint a radikális interpretáció elnevezésű elmélet) kiutat találhatunk a szkeptikus útvesztőből. András Ferenc a Pécsi Tudományegyetemen szerzett filozófia diplomát, majd ugyanitt a Filozófia Doktori Iskolában PhD fokozatot. Aktív résztvevője volt annak a több mint egy évtizedes múltra visszatekintő nemzetközi konferenciasorozatnak, amelyet a Pécsi Tudományegyetem Filozófia Tanszéke, illetve Filozófia Doktori Iskolája szervezett nyelvfilozófiai témákban. A konferenciasorozaton világhírű amerikai és európai filozófusok - Richard Rorty, Hilary Putnam, Robert Brandom, Jürgen Habermas - és a hazai filozófiai élet kiválóságai egyaránt megjelentek. András Ferenc jelenleg a Veszprémi Pannon Egyetem Antropológia és Etika Tanszékének filozófia oktatója.