A középkori népi kultúra

A nálunk is ismert kitűnő szovjet történész könyvének tárgya az egyszerű középkori ember világképe, amelyben - mint bizonyítja - szétválaszthatatlanul és ellentmondásosan ötvöződnek a folklorisztikus-hagyományos elemek a latin nyelvű forrásait elemezve mutatja be azt a folyamatot, amelyben az ún. ,,hivatalos", egyházi kultúra megnyerni igyekezett a ,,pogány" tömegeket. Bizonyítja, hogy eközben nemcsak a ,,népi kultúrába" kerültek be a ,,magas kultúra" elemei, hanem ez utóbbi is pogány motívumokkal telítődött. Meggyőzően cáfolja a középkor ,,kettős kultúrájáról", dualizmusáról hangoztatott nézeteket, számos, ma legfeljebb a leírás szintjén ismert s kissé misztikusan kezelt jelenséget világít át, tesz érthetővé (a középkor áhítata szemben ugyanezen korszak féktelen durvaságával, a groteszk jelentősége s ezzel összefüggésben Villon és Hieronymus Bosch titka). A szerző 1974-ben magyarul is megjelent kötetéhez hasonlóan ez az írás is szerencsés ötvözete a tudományos felkészültséget tükröző koncepciózus gondolatmeneteknek és a tiszta, jól követhető, roppant élvezetes stílusnak.