A köztársaság mint francia kérdés

Amikor először kezembe vettem Chantal Delsol könyvét, a Köztársaság mint francia kérdés címűt, bizony igencsak megdöbbentett a cím. Miért kérdés a köztársaság - éppen a franciáknak? Belelapozva a kis kék könyv rezüméjébe, azonnal kiderült, bizony a franciák is jócskán töprengenek ezen a régi kulcsfogalmon. Úgy tűnik, az új évezred kezdetén más népek, nagy államok éppúgy identitásválságban szenvednek, mint mi, magyarok. Miből is ered ez a bizonyos válság? Miért nem képesek olyan országok is, mint Franciaország, érett, felnőtt demokráciává válni? Igen, az olyan országok is, ahol töretlenül, szabadon, folytonosan létezett a köztársaság mint államforma - nem úgy, mint nálunk. Talán azért, mert még mindig azt hiszik sokan, hogy az intolerancia, az idegengyűlölet, a szélsőségek ellen olyan gyógyszer a demokrácia, mint az aszpirin a náthára. Ezek az ábrándok és illúziók dogmává merevítették a köztársaságot, amely mára szinte kizárólag a nosztalgiára épül. A híres francia politológus, Chantal Delsol még ennél is tovább megy: szerinte ez az állapot egyenesen a kirekesztés táptalajává vált. Azaz, ha a köztársaság ideológia lesz, akkor kezdődik a hazudozás és az elhallgatás. Elgondolkodtató talán, hogyha a francia és más hasonló nemzetek, amelyek létét senki és semmi nem fenyegette és nem is fenyegeti ma sem, tehát ezek a nemzetek saját sorsukat mérlegelik ma, akkor nekünk, magyaroknak tízszer, sőt százszor meg kell gondolnunk - talán az ő példájukból -, hogy mi az, amit nem szabadna elrontanunk, mi az, amit el kell kerülnünk. Chantal Delsol könyve nemcsak a problémákat veti föl, de megoldást is kínál - Franciaország számára. De ha a sorok mögé tekintünk, könnyűszerrel megláthatjuk a bennünket is súlyosan érintő kérdéseket. A könyvet Fasang Árpád és Huber Ágnes kitűnő fordításában olvashatjuk. Völgyi Tóth Zsuzsa