A láthatatlan valóság

A demokratáknak megfelelő nyelvet kell találniuk arra a kihívásra, amelyet az orbáni rendszer képvisel, és azt is meg kell érteniük, hogy miért éppen Magyarországon semmisülhetett meg az 1989-90-es felszabadulás eredményeként létrejött liberális politikai rendszer. Megfelelő nyelv nélkül sem beszélni nem lehet arról a demokrácia elleni lázadásról, amely Magyarországon megújult formában megjelent, sem eredményesen harcolni ellene. Ezt a nyelvet nemcsak azért nehéz megtalálni, mert az orbáni rendszer nem kapcsolódik nyíltan sem az eszmetörténeti, sem a társadalomtörténeti előzményeihez. Legfőképpen azért nehéz, mert az orbáni rendszernek az előzményeiből következő mélységi tulajdonságai nem ismerhetők fel a demokratikus máz alatt, mely a lázadás megújult formájának lényege, és amellyel lényegét láthatatlanná tették. Az orbáni rendszer a demokrácia és a jogállamiság eszközeivel mint afféle bűvös sapkával azzá varázsolta magát, aminek látszani akar. Alkalmazkodott az euroatlanti kultúrában érvényesülő politikai világhoz, felvette annak mintázatát. Ezzel beolvadt ennek a világnak a politikai környezetébe. Színlelésével mintegy láthatatlanná álcázta belső politikai tartalmát. Ezért képes arra, hogy mindenki szeme láttára megvalósítsa eredeti önmagát anélkül, hogy valamilyen korábbi néven megnevezhetnék. Amíg nem nevezhető meg valódi nevén ez a politikai színeváltozás, addig nem ismerhető fel az ellenállás sikeres formája sem vele szemben.