A legboldogabb emberek a földön

Erről a könyvről joggal állíthatjuk, hogy jóval több sezrzője életrajzánál - egyúttal a Teljes Evangéliumi Keresztény Üzletemberek Nemzetközi Közösségének megalakulásáról és kezdetéről tudósít. Tanúivá válunk, hogy mi történik, ha valaki megtanul teljes egészében Isten vezetésére hagyatkozni. Demos üzletember,a ki kiemelkedő sikereit hitének, kitartásának köszönheti. E könyv bizonysága annak, hogy Isten ma is élő, ugyanúgy cselekszik, ahogyan azt tette a Biblia korában. A történet mondanivalójának értékét növeli üdítően természetes írásmódja. Demos Shakarian élettörténete választa d arra a mindenkit érdeklő kérdésre, amelyet a könyv címe oly igényesen vet fel: Valójában kik a legboldogabb emberek a földön? Idézet a könyvből: "Végül mégis sikerült összeszednünk száz férfi nevét, akiket meghívtunk feleségükkel együtt Knott Berry farmjára. Elérkezett az este és a farm nagy ebédlője megtelt, Rose és én az asztalfőn ültünk, ahonnan jól áttekinthettük a jelenlévőket. Amikor így szemlélődtem, rendkívüli gondolatom támadt. Mi lenne ha mondjuk néhányan, mondjuk öten-hatan kijönnének ide és elmondanák a többieknek, miért járnak templomba akkor is, amikor a legtöbben-különösen a sikeres üzletemberek, már nem teszik. Mi vonzza őket annyira Jézushoz, hogy neki áldozzák egyetlen pihenőnapjukat? Mit jelentett az ő életükben, személy szerint, a Szent Szellem? Ez hatalmas buzdítást adhatna valamennyiunknak. A következő pillanatban hunyorognom kellett. Három asztallal odébb felvillant egy magas, középkorú, halszálkás öltönt viselő férfi arca. Olyan volt, mintha fényszóró sugározna rá. Ránéztem Rose-ra, de úgy látszott, neki nem tűnt fel. Hogy lehet az, hogy nem vette észre? Sajátos fény táncolt, villogott a férfi körül a zsúfolt teremben és én tudtam, hogy ő az az ember, akit ki fogok szólítani. Alig vártam, hogy az étkezésnek vége legyen. A kávé és a gyümölcstorta kész kínszenvedés volt számomra, annyira kíváncsian vártam már, mi mondanivalója van annak a férfinak. Végre mindeki megitta a kávéját. A pincérnők leszedték a tányérokat, a székeket hátrébb tolták, és mindenki hátradőlt, várva, hogy elhangozzék a felkérés az adakozásra. De én ehelyett odafordulta, a halszálkás öltönyös férfihoz. - Uram... igen,.. ön... ön ott, a kék nyakkendőjében és Isten adta mosolyával. Lenne olyan szíves idejönni?